Megvan az égősor

Elkészült az égősor az erkélyen. Egész egyszerűen szavakat sem találok, melyek kifejeznék a szépségét. Hetedhét határból látni a fényüket, mely hihetetlen büszkeséggel tölt el engem. Most kivételesen elégedettnek érzem magam, így, hogy számtalan égősor ékesíti hajlékunkat. És, azt hiszem, most először életemben kijelenthetem, hogy megfelelő az égők mennyisége is. Tehát dekorálás fronton készen vagyok, ezt a rubrikát kipipálhatom, de a menü-összeállításon még mindig tipródom. Az ezernyi receptemből, nem találok egyet sem, ami elég különleges lenne, ahhoz, hogy letaszítsa trónjáról a Jamie Oliver féle Pármai sonkába tekert erdei gombás bélszínt. Mivel ez egy kiadós étel, mind anyagilag, mind gyomorilag, ezért csak egy évben egyszer, szenteste készítem. Erről a hagyományunkról nem tudunk lemondani, mert mindannyian alig várjuk, hogy szenteste legyen, és felkerüljön végre az asztalra ez az ínyencség. Tehát bélszín marad. Előtte persze a férjem isteni halászléje lesz, mert, hogy a halászlé-készítés férfi munka, hisz melyik nő kíváncsi a lábosban főlő halak szemére, melyek gömbölyűen kidülledve egyenesen ránk merednek, érzékeltetvén, hogy milyen szívtelenek is vagyunk, amiért megfőzzük.
Majd levezetésnek házi sütik, bejgli, fatörzs, zserbó… Na, befejezem, mert éhes lettem. A lényeg, hogy kint van az égősor az erkélyen, és szemet gyönyörködtetően világít.