Boldogság? Boldogság.

Sokat beszélgetünk mostanában a barátnőmmel a boldogságról. Vajon, mi az, meg lehet-e fogalmazni, mert mint minden, ami nem kézzelfogható, az illékony, és képlékeny, ezáltal nehéz megfogni a lényegét. De ma történt valami, ami által meg tudtam fogalmazni, vagy csak pusztán, éreztem a mikéntjét.
Elmentem vérvételre, és mivel ájulós típus vagyok, a nővér, a figyelmem elterelendő, beszélt hozzám. Kérdezte, hogy mit csinálok az életben, erre válaszoltam, hogy rajzolok, gyereket nevelek, férjet látok el. Erre ő megkérdezte, hogy „Kell ennél több?”. És tényleg kell-e ennél több, hogy imádom a fiam, a férjembe a mai napig szerelmes vagyok és azt csinálom, amit imádok. Nem, ez pont elég, és én most elmondhatom magamról, hogy egy boldog ember vagyok. Nyilván, mint mindenhol, nálunk is vannak hullámvölgyek, meg feszültségek, de azok eltörpülnek az egész napos jó érzésemtől, hogy én szeretem az életem, és nagyon jól érzem magam benne. Nem volt ez mindig így, hosszú munka volt eljutni idáig és azt hiszem ehhez az is kellett, hogy 30 éves legyek és sokat gondolkozzam az élet dolgain.