Szülinapi bejegyzés

Semmi nagy dologra nem kell gondolni, csak ez lesz a 100. bejegyzésem, így gondoltam, ezért csapok magamban egy kis murit. Tök jó, hogy van ez a blog. Azt ugyan nem tudom, hogy hányan olvassák, vagy, hogy rajtam kívül okoz-e örömöt ez valakinek, de nekem ez jó. A szüleim szerint mindig is rengeteget beszéltem, soha egy pillanatra nem állt be a szám. Ergó folyton gondolkozom, így aztán az évek során jó sok gondolat gyűlt össze a fejemben, amit most, ily módon kiadhatok magamból. És talán a szélsőséges személyiségemnek köszönhetően mindenről van véleményem, ami időnként idegesítő, de nem unalmas. Férjem szerint mellettem nem lehet unatkozni, mert nincs rá idő. Sőt már sokszor sírva könyörög, hogy csak egy 5 percre maradjak csöndben (mintha az apámat hallanám). Persze nem tudok, mert akkor magamban maradnak a gondolataim, és az őrület lenne rám nézve. Ezt a nagyszájúságot, az én egyszülött fiam is örökölte, úgyhogy ketten vagyunk a családban, akik folyton beszélnek, és gyakran veszekszenek, hogy ki maradjon csendben.
A lényeg, hogy így, hogy van blogom, ha csendben is kell maradnom néha, itt akkor is mindig írogathatok, és megoszthatom a töméntelen gondolatomat másokkal. Boldog szülinapot Hinta-palinta!