Magyar virtus, azaz, hogyan bokszol egy magyar Amerikában

Megnéztem Madár meccsét a hőn áhított kontinensen, Amerikában. Madár, aki Európában már hatalmas sikereket könyvelhet el a boksz terén, kijutott az Államokba is, így beteljesítve egy álmát, hogy Amerikában boxoljon. Reméljük itthonról, hogy sikerül neki valóra váltani a nagy amerikai álmot, és be tudja írni a boksz történelem könyvébe a nevét. Mert, hogy ez a célja, elismertetni Magyarországot Amerikával. Elképesztő volt hallgatnia meccs alatt, hogy egy ilyen kis országból jött embernek, mint Madárnak ekkora szurkolótábora van Atlantic cityben. Remek érzés volt hallani, ahogy tömegesen üvöltötték a „Ria Ria, Hungaria” kezdetű versikét. Én nem vagyok az a tipikus népnemzeti ember, meg mostanság egy kicsit divat is lett a hazaszeretet, de most abban a pár percben, míg néztem a meccset, engem is elkapott a láz. De jó volna, ha Madárnak sikerülne, és megmutatná, hogy Európában is vannak jó sportolók, mert mi elismerjük az amerikai remek sportkiválóságokat, de fordítva, halvány fogalmuk nincs a hermetikusan elzárt európai sport-elitről. Úgyhogy én azt gondolom, hogy egy ország szurkol Madárnak, hogy sikerüljön neki, amit eltervezett, és megtanítsa az amerikaiaknak, hogy hol van Magyarország, de azt is be kell vallani, hogy a mi Erdei Zsoltunk nagy fában vágta a fejszéjét. Most ugyan megverte a kenyai Onyango-t, de azért ez az álom csak nagyon keveseknek válik valósággá, és ritka, hogy Amerikában is karriert tudjon csinálni egy európai fickó. Amerika hatalmas ország, nyilván több lehetőséggel, de több is a kalandvágyó, magát megmutatni kívánó fiatal. De azért bízzunk Madárban, hátha neki sikerül, ami sokaknak eddig még nem.