Egy tartalmas szabadnap

A fiam taknyos, így itthon maradt velem. Délelőtt elkirándultunk a Margit-szigetre, ahol voltunk játszótéren, megnéztük az állatokat, lementünk a Duna-partra kavicsokat dobálni. És nem akarok nagyon szentimentálisnak tűnni (bár valójában az vagyok), de annyira jó volt vele lenni és csak rá figyelni. Mert a napok egymásutánjában, olyan gyakran távol kerülünk egymástól lelkileg, hisz visz az élet magával és nincs idő megállni, lassítani és csak bolyongani kézen fogva. Az apró, bár számára fontos kérdések megválaszolására volt ma idő, volt időm lelassulni az ő tempójához, és olyan nagyon sokat adott nekem ez a délelőtt. Imádom a fiamat, ez természetes, de vannak napok, amikor szeretek ezeken elgondolkodni, és megfogalmazni azt, hogy nagyon szeretem a társaságát, és nagyon szeretek vele lenni. Olyan jó volt, hogy ma nem ment oviba és egy kicsit mind a ketten feltöltődtünk, attól, hogy tényleg kizártam minden más gondolatot a fejemből, csak őt és a vele kapcsolatos dolgokat engedtem be a tudatomba. És ahogy telnek, múlnak a napok és ő évről évre idősödik, úgy emelkedik a minősége is az együtt töltött időnek. Remélem ez még sokáig így is marad, mert őszintén szólva, azért egy kicsit tartok a kamaszkortól, amikor már mások által is befolyásolt személy lesz, amire pedig vajmi kevés ráhatásom lesz.
De nem szaladok ennyire előre, iszonyú jó napot töltöttünk el együtt. És csak ez számít.