Babavárás-szülés

Több barátnőm is babát vár. A nagypocakosok közül, az egyiknek, a szülés körüli időszakban, a férjének dolgoznia kell külföldön. De mi nők, nem riadunk meg, hanem összetartunk, és a barátnőmmel megbeszéltük, hogy majd én leszek azon idő alatt ügyeletben, és viszem szülni, ha kell. Mivel nem az első baba, ezért a barátném sem annyira feszült, a kialakult helyzet miatt. Megmondom őszintén, én egy kicsit, titkon reménykedem abban, hogy lesz doglom az ügyeletben, mert olyan mérhetetlenül izgalmas lehet, látni, világra jönni a barátnőd babáját. Az egy olyan bensőséges, és meghitt pillanat, amit így kívülállóként nem sokszor élhet át az ember. Hisz, amikor én szültem, akkor sodort az esemény, fájdalmaim voltak, és nem igen tudtam koncentrálni, a helyzet szépségére. De így, hogy nem én, hanem drága barátnőm fog vajúdni, én meg csak asszisztálok és megélem a csodát, ez nagyszerű dolog. Azt azért még nem pontosan tudom, hogy hogyan fogok egyedül kamerázni, meg fényképezni, meg segíteni, de majd megoldom, ha kell. Hú, most jövök rá, hogy micsoda felelősség ott fotózni, hisz, ha nem sikerül a kép, akkor ezt nem lehet megismételni, hogy én újra kattinthassak. Szóval, ilyen izgalmas február vége elé nézek én... És nagyon várom...

Közérdekű közlemény: megnyitott a budai Starbucks

Óriási csinnadrattával, szalagátvágással, kávé-kóstoltatással tegnap ünnepélyes keretek közt megnyitott az első budai Starbucks, a Mammutban. Persze N.-el ott voltunk, már nem a megnyitón, mert annyira nem vagyunk buzgók, de a délutáni kávénkat már ott költöttük el. Vicces, mert minden barátnőm be van sózva, hogy VÉGRE itt a Starbucks a nyakunkban, és ezért mindegyikkel meg kell ezt ünnepelni, és hát hol máshol, mint a Starbucksban.
Mint mindig ennél a cégnél, nagyon szép a karácsonyi design, gyönyörűek a karácsonyi bögrék, és istenien csábítóak az ünnepi kávék. És szerintem nagyon kis ízléses lett maga a kávézó is, bár, annyira azért nem impozáns, mint a Westend-ben lévő, mert nincs saját üzlethelyisége, csak egy kis szigetet alakítottak ki a számukra. De mit számít ez, ez egy cseppet sem von le az értékéből. Bár még mindig fenntartom ama kijelentésemet, hogy az árak európaiak, és nem magyarok, de azért egyszer egyszer biztos be fogunk ülni kávét szürcsölgetni. Hisz a Starbucks is egy olyan fogalom a csajok körében, mint a Kitchen Aid.

Budaiak! Nekünk is lesz Starbucks-unk!

Épp az imént vinnyogtam a barátnőmmel örömünkben, azon a híren, hogy Starbucks nyílik a Mammutban. Meglesz az új törzshelyünk, mert számunkra a Starbucks, több, mint egy kávézó... Lehet, hogy csak azért értékeljük ennyire sokra, mert oly sokáig kellett várnunk, hogy itthon is legyen, hisz a kávé a Costában éppolyan finom, na de a gyönyörű karácsonyi Starbucks bögréknek nincs párja szerte a kávézók vidékén. Amikor a barátosném az Államokban lakott, akkor folyton irigykedve hallgattam a beszámolóit a Starbucksban töltött lopott óráiról, illetve epedve vártam az onnan küldött termosz és bögre szállítmányt. Meg persze a GAP ruhákat, na de ne legyünk telhetetlenek, örüljünk annak ami van, nevezetesen Starbucks, és majd ráérünk később azon lamentálni, hogy mikor lesz itthon is GAP. (Egyébként nyílt már Milánóban egy.) Azt hiszem, amint megnyílik a kedvenc amcsi kávézónk, ott leszünk, és boldogan szürcsöljük a karácsonyi sziruppal megbolondított kávénkat, és tonna számra vásároljuk az ünnepi bögréket. Szóval, budaiak, kalandra fel, jön a Starbucks!

Villa Bagatelle

Barátnőm a minap elcsábított erre a kis parányi boldogság szigetre. Legalább is én azt a délelőttöt így éltem meg. Sütkéreztünk az októberi napsütésben, finom kávét szürcsölgetve, és isteni croissant ropogtatva. (Itt kicsit ferdítettem, a rímelős mondat kedvéért, mert ő quiche-t evett, de ez a lényeg szempontjából mindegy). A hely tömör gyönyör. Nem is tudom megfogni a hangulatát, mert sok minden jutott róla egyszerre az eszembe. Kicsit osztrák, kicsit francia, kicsit angol. Kicsit minden, de elképesztően kellemes egyvelege ez, a világ különböző tájainak hangulatából. Alul egy pékség található, fölötte egy kávézó, a fölött pedig egy „home bolt”. De a boltba sajnos nem jutottunk el, mert addigra elfecsegtük a rendelkezésünkre álló időt. De, ha legközelebb megyek, akkor ott kezdek, az tuti.
Tényleg szuper kis reggeliző hely, kávézó, amelyben nagyon barátságos a kiszolgálás, kellemes a hangulat és nagyon barátiak az árak. És az is jó, hogy mindez Budán van, mert így közel is van hozzánk. Ja, és, ami nagyon fontos, hogy van egy saját parkolója, bár nem sok hellyel, de, ha időben érkezik az ember, akkor biztos befér. Ez nekem mindig fontos szempont, mert kifejezetten utálok fizetni a parkolásért, elvi okokból, de ezt az okfejtést, majd máskor írom le.

Szex és New York 2

Hárman nők, nevezetesen N., Sz., és én, elmentünk megnézni a várva várt filmet. Nagy sorozatkedvelők vagyunk, nem volt ez másként a Szex és New York sorozattal sem. Persze emiatt az első mozifilmet is kötelező volt megnéznünk. Az még tetszett is, vicces volt, pont jó mennyiségben volt benne pénzszórás, Jimmy Choo, Manolo Blahnik, meg Louis Vuitton. Na, de ez a második rész. Mivel nagy rajongója vagyok a sorozatnak, így rossz érzéssel szidom a filmet, de ez a film nem szólt semmiről, csak a pénzszórásról, a márkákról, és Sarah Jessica Parker még mindig remek alakjáról. A film szerencséje a vicces mondatok és a sikersorozat. Ezek nélkül, nem mehetne telt házakkal ez az alkotás a mozikban.
Mi, akik imádjuk a márkákat, még nekünk is sok és üres volt ez az inkább brandfilmre hajazó imagefilm. Plusz idegesítő tényező volt a filmben Sarah Jessica Parker vékony, jól karbantartott alakja, amint fehérneműben rohangál a vásznon. Némi reménysugarat csak az szolgáltat a filmben, nekünk földi halandóknak, hogy az ő arca is ráncos smink nélkül.

shoppingolás

N.-nel rábíztuk gyerekeinket (összesen hármat) az apukákra, mi pedig édes kettesben elmentünk kikapcsolódni. Boldogan sütkéreztünk abban a tudatban, hogy miénk az egész délután. Éppen „kuponos hétvége” volt, így kapóra jött a délután. Előre elterveztük, hogy bűnös módon az egyik gyorsétteremben ebédelünk. (Tudjuk, ismerjük ezen kaják minden kártékony hatását, de mit tegyünk, ha szeretjük?) Szóval ott kezdtük a délután, mert éhesen shoppingolni nem lehet, majd vételeztünk némi kávét, és belevetettük magunkat a boltok tengerébe.
Nagyon felüdítő számunkra együtt lenni, mert mindenben megértjük egymást, jókat dumálunk ilyenkor és valóban kikapcsolódunk. Én személy szerint cipőt akartam venni. A harmadik bolt után enyhén csalódottan azt a véleményt fogalmaztam meg N.-nek, hogy nagyon bosszantó, hogy minden cipő 36-os méretben van kitéve a boltokban, miközben a potenciális vevők célcsoportjának 10 % rendelkezik csak ezzel a lábmérettel. Az enyém történetesen 40-es (van, hogy nagyobb, van, hogy kisebb kell) és magas nő lévén, mindig laposat keresek. Igen ám, de a lapos 40-es rettentő, óriási ladikra hasonlító méretekkel rendelkezik. Tehát, meglátok egy cipőt, megtetszik, kikérem belőle a méretem, majd elkeseredve tapasztalom, hogy úgy már ronda és kedvem sincs felpróbálni. Ezt kb. 20 boltnál játszottam el. Szegény N. már csak azt mondta, hogy értsem meg, nem lesz kisebb a lábam, erre kell cipőt venni és kész. És milyen igaza van, de ha egyszer idegesít, hogy ekkora. Ezer köszönet N.-nek, hogy elviseli nem mindennapi természetem és hisztis vásárlási szokásaim.
Végül aztán vettünk egy méreg drága, ám csinos cipőt, amit miután hazajöttem, visszavittem a boltba. Kiszenvedtem magamból végre egy topánkát, majd az én szívem választottja olyan egyértelműen adta a tudtomra, hogy ez neki egyáltalában nem tetszik, hogy azzal a lendülettel visszarepült az üzletbe. Hát, ha egyszer pont annak az embernek nem tetszik rajtam a cipő, akinek tetszeni akarok benne, akkor annak a cipőnek nincs itthon maradása. (Ezt még N. nem is tudja.)