Egy újabb vásárlási láz

Figyelem, hétvégén Joy-napok! Nem tudom, lehet-e még kapni az újságot a standokon, de akinek még nincs gyorsan szerezzen be egy példányt. Bár az egy hónappal ezelőtti Glamour-napokon megfogadtam, hogy engem ezek a kupon-akciók többé nem érdekelnek, de most mégis éreztem a gyomromban azt a bizsergető érzést, amikor megvettem az újságot. Ilyenkor mindig egy vad kíváncsiság tör rám, hogy vajon milyen kuponokat tartalmaz az újság. Főleg, így novemberben, amikor már lehet a karácsonyra is gondolni és előre vásárolni szeretteinknek, akár 30%-al olcsóbban. (Bár zárójelben jegyzem meg, hogy csekély azon boltok száma, ahol ekkora kedvezményt adnának.) Én, pénteken, újfent teszek egy próbát, és elmegyek a Mammutba, mert fogytán az arckrémem, meg a szempillaspirálom és, ha már ott vagyok a kuponjaimmal együtt, akkor megnézem, hogy miket tudnék előre megvásárolni a szeretet ünnepére. Remélem jobb tapasztalataim lesznek, mint a Glamour-napoknál, mert, ha nem, akkor itt szent ígéretet teszek, hogy többé nem dőlök be az ilyen fajta marketing fogásnak. Egyébként ez egy érdekes kérdést vet fel, mondván, hogy vajon miért olyan vonzó az akció. Mert, ha valamihez ajándékot adnak, vagy netán a dobozon díszeleg egy óriási narancssárga matrica, mely az árleszállítást hirdeti, akkor, ha kell, ha nem, megvesszük a terméket. És még a tetejére boldogok is vagyunk, hogy milyen olcsón jutottunk hozzá, pedig valójában ráfizettünk, hisz egy olyan dolgot vettünk le a polcról, amit amúgy nem vásároltunk volna meg. Ez a téma, ennél a pár sornál többet érdemelne, de az okfejtéshez valószínűleg egy pszichológus segítségét is ki kellene kérni, aki mélyebben bele tudna ásni ebbe a 21. századi problémába, nevezetesen a vásárlási kényszerbe, vagy ha úgy tetszik vásárlási lázba. De addig is, marad a kupon-akció, mely most hétvégén lesz, péntektől vasárnapig.

Szex és New York 2

Hárman nők, nevezetesen N., Sz., és én, elmentünk megnézni a várva várt filmet. Nagy sorozatkedvelők vagyunk, nem volt ez másként a Szex és New York sorozattal sem. Persze emiatt az első mozifilmet is kötelező volt megnéznünk. Az még tetszett is, vicces volt, pont jó mennyiségben volt benne pénzszórás, Jimmy Choo, Manolo Blahnik, meg Louis Vuitton. Na, de ez a második rész. Mivel nagy rajongója vagyok a sorozatnak, így rossz érzéssel szidom a filmet, de ez a film nem szólt semmiről, csak a pénzszórásról, a márkákról, és Sarah Jessica Parker még mindig remek alakjáról. A film szerencséje a vicces mondatok és a sikersorozat. Ezek nélkül, nem mehetne telt házakkal ez az alkotás a mozikban.
Mi, akik imádjuk a márkákat, még nekünk is sok és üres volt ez az inkább brandfilmre hajazó imagefilm. Plusz idegesítő tényező volt a filmben Sarah Jessica Parker vékony, jól karbantartott alakja, amint fehérneműben rohangál a vásznon. Némi reménysugarat csak az szolgáltat a filmben, nekünk földi halandóknak, hogy az ő arca is ráncos smink nélkül.