Cora fun vagyok…

Mindig Corába járok vásárolni. Igen tudom, hogy vannak bizonyos kimutatások, arra irányulóan, hogy nem éppen a legolcsóbb élelmiszer-áruház láncot szúrtam ki magamnak, de még ezzel együtt is szeretem. Mivel sajnos nem vagyok nagy piacra járós,(bár ezt szégyellem kimondani, mert igen közel van hozzánk egy jó nevű piac) ezért jó, ha mindent meg tudok vásárolni egy helyen. A Corában mindig makulátlan a felvágott, szép a zöldség, és a húsok sem rosszak. Tudom, hogy a piacon teljesen más a minőség, de valahogy nem bírom megkedvelni azt a fajta vásárlási formát. Lehet, lusta vagyok.
Pluszban az az érv is a Cora mellett szól, hogy díjazzák a hűséget. Mindig van egy-két vevőcsábító akció, ami az én akció-érzékeny szívemnek, mindig jól esik. Meg persze a pénztárcámnak is. Vannak ezek a 10%-os kuponok, amelyek a vásárlás végösszegéből kerülnek levonásra, ezek is nagyon szívmelengetőek. Ja és a törökbálinti Corában van Budapest legjobb fagyizója. De ezt már egyszer említettem, bár nem lehet eleget mondani, mert annyira elképesztően finom.
Komolyan nem vagyok a Cora pr-osa, csak mint laikus vevő, nekem ez az üzlethálózat vált be a legjobban. Ja és Cora hűségpontokért már rengeteg dologhoz jutottam hozzá ingyen, pl.: botmixer, kézi habverő, Tefal edények, kések, stb. Tehát valóban jutalmazzák a hűséget, ami nekem nagyon szimpatikus marketing-politika.

Van szolgáltatóipar kis hazánkban?

Gondolom, így karácsony előtt sokan, illetve rajtam kívül mások is szembesültek a szolgáltatóipar hiányosságaival. Ezen, a nem túl szívderítő palettán, számomra felüdülés volt az egyik boltba bemenni. Nevezetesen a Kristóf téri Nomination üzletről van szól. Nem szoktam neveket említeni, de ezt most úgy éreztem, hogy muszáj leírnom, mert annyira elégedett voltam az eladókkal és a korrekt eljárással. A történet ott indul, hogy férjemtől kaptam szeptemberben egy Nomination gyűrűt. De novemberben kissé rondán eldeformálódott, így visszavittem. Már az agyamban pörögtek a mondatok, hogy melyik kifogásukra mivel fogok érvelni, de láss csodát, egy szó nélkül, sőt, inkább bocsánatkérések közepette visszavették a gyűrűt, és jelezték, hogy telefonálnak, ha elkészül. Telefonáltak is, be is mentünk érte, egy barátnőmmel és az ő kisfiával, meg persze az enyémmel. A boltba belépve ámulat fogott el, olyan szívélyesek voltak az eladók. Nekem kicserélték a gyűrűmet egy vadi újra, a gyerekek kaptak kekszet, a fiamnak nem ízlett, így gyorsan előhúzott a fiókból az eladó egy mikulás csokit. Majd aláírtam a vissza-csere papírt, és tetszett a toll, gyorsan adtak egyet nekem, a gyerekek kaptak egy-egy kitűzőt, és végig elképesztően kedvesek voltak. Ezt, kicsiny nem túlzottan alázatos országunkban, nagyon jó volt megtapasztalni. Meg is köszöntem az eladóknak, hogy megtapasztalhattam itthon is a külföldi szolgáltatóiparban nyújtott előzékenységet. Mert hiszek a pozitív megerősítésben, és ez egy nagyon pozitív példa volt.

Majdnem lopás a DM-ből

Fiammal ma elmentünk a DM-be, beváltottam a pontjaimat és így olcsóbban szereztem be a karácsonyi készülődéshez szükséges tisztító szereket. Holnap ugyanis terveim szerint nekikezdek a már sokat emlegetett nagytakarításnak.
Vásárolunk, vásárolunk és megyünk a pénztárhoz. Majd fizetünk és a rengeteg szatyor között lebámulok a fiamra, akinek észreveszem a kezében, azt a parányi habfürdőt, amit előtte 2 perccel választott ki. Rákérdeztem, hogy az végig a kezében volt-e, majd felelte, hogy igen. De ez a beszélgetés már a DM előtt zajlott le. A kezébe nyomtam egy 1000-t és mondtam neki, hogy menjen oda a pénztáros nénihez és kérjen bocsánatot, amiért véletlenül kisétáltunk a fent nevezett termékkel és fizesse ki. Oda is ment zokszó nélkül, és nagyon ügyesen lebonyolította az utólagos vásárlást. Olyan büszke volt magára, hogy megoldotta ezt az ügyet.
Még a végén örültem is neki, mert így élőben elpróbálhattunk egy ilyen szituációt és megbeszéltük a lopás témakörében felmerülő összes kérdést. Úgyhogy véletlenül ugyan, de eltulajdonítottunk egy tárgyat, amit utána gyorsan kifizettünk. Tanulságos volt. Gondolom ez most pozitív példa volt számára, arról, hogy nem lopunk. Mert az ember sokszor mondja el nekik, de azért egy ilyen szituációban, amikor az ember elé odapottyan egy ilyen lehetőség, hogy észrevétlenül vihet el valamit, akkor azért óhatatlanul elgondolkozik. A kisördög megszólal a fejében. De nálam általában a becsület győz, mert jó érzés becsületesnek lenni. És ez jó példa számára is, legalábbis remélem.

Még mindig van gondolatom a Joy napról...

Van ugye a Joy akció, és tegnap észrevettem, hogy van Enjoy akció is. Mivel az idei Joy-akcióban a Douglas szerepelt, a Marionnaud gondolt egyet és kitalálta az Enjoy akciót. És ráadásul, míg a Joy akció 20 %-os árengedményt ad, addig az Enjoy akción 22 %-ot spórolhattunk. Nem ismerem ezeknek az akcióknak a hátterét, de fura, hogy ha nincsenek bent egy akciós kuponfüzetben, akkor csinálnak helyette egy másik akciót. Akkor miért nem kérvényezik a bekerülést a magazinok által meghirdetett kuponfüzetbe?
De ezt a sémát, nem csak a parfümériáknál láttam, mert a Tezenis is csak szombaton, 1500 Ft-ért adott minden melltartót. Gondolom, hogy ezzel elhappolta a melltartó vásárlók többségét, a Women sercet-től, ahol 30 %-al lehetett olcsóbban vásárolni a kuponokkal. De számtalan bolt csinált soron kívüli akciót, felvéve ezzel az árversenyt a kuponos boltokkal. De akkor mi értelme a kupon akcióknak? Bár, ha ezzel árversenyt indítanak el, az nekünk vásárlóknak kedvez, csak nem értem ezt a felhajtást az egész akció körül.
Végülis mindegy, hogy milyen akciónak hívjuk, mert manapság már tényleg sok lehetőség van az olcsóbb vásárlásra, mert az Allée, Aréna bevásárlóközpontnak is van havi egy akciós napja, és, ha szemfülesek vagyunk, akkor az újságok által meghirdetett akciókban is pazarul vásárolhatunk. A baj csak ott kezdődik, hogy Magyarországon kicsi az árukészlet, így ha valamit előre kinézünk és megvárjuk az akciót, akkor fennáll a veszélye, hogy nem lesz már az adott portékából. Ha viszont nem előre kinézett darabokért megyünk a boltba az akció alkalmával, akkor biztos, hogy többet költünk, mert lélektanilag hatást gyakorolnak ránk a leárazott darabok, így olyanokat is megveszünk, amire talán előtte nem is gondoltunk volna, vagy tán nincs is szükségünk. Ilyenek vagyunk mi nők…

Túlvagyunk a Joy-lázon is

Most nem rendeztem túl nagy bevásárlást, mert férjemmel van egy egyességünk, hogy karácsony előtt egy hónappal már nem veszünk magunknak semmit. Vettem azonban egy arckrémet, amit mindig használok, meg egy szempillaspirált. Mivel abból nem találtam még meg álmaim darabját, ezért próbálkozom. Volt már Lancome, Dior, Maybelline, Astor, Loreal, Nivea, Clinique, szóval szerintem én már minden márkát végig próbáltam. Most a Joy-akcióban is ki akartam próbálni valamilyen típust. Bementem hát a Douglas-ba, ahol a szívem megállt az árak láttán. 10.000 Ft volt egy szempillaspirál. Azt hittem, rosszul látok. 2 hónap alatt elfogy, és egyik sem tud többet a másiknál. Nyilván a név kötelez, és nem adhat egy Dior 3000 Ft-ért egy ilyen make-up terméket, na de 10000-ért, az kicsit drága. Úgyhogy ott nem vettem szempillaspirált, hanem leblattyogtam a Marionnaud-ba (ahol éppen Enjoy-akció volt, ami szintén megérne egy bejegyzést…) és vettem egy Pupa szempillaspirált 3000 Ft-ért. Hát ettől sem vagyok elájulva. Megmondom teljesen őszintén, hogy eddig az Avon által forgalmazott szilikon kefés szempillaspirál győzött meg a legjobban. Nem csomósodik, szép fekete, és jó a keféje. És a tetejére 1000 Ft. Ha Pupa kimerül, akkor veszem megint az Avont, az tuti.
Tehát csendben, rendben, lezárult a Joy vásárlási-láz, és most nem volt negatív tapasztalatom a boltok hozzáállásával kapcsolatban, bár nem jártam végig minden egyes kuponos üzletet. De a barátnőm szerdán kinézett egy cipőt magának a Pepe Jeans-ben, és megkérte, hogy tegyék félre a Joy napig. Ők megtették, ami szerintem nagyon nagy piros pont a bolt vezetőségének. Tetszik ez a fajta kompromisszum-kész hozzáállás. Úgyhogy, a Glamour-nappal ellentétben most csak jó tapasztalatokról tudok hírt adni, ami jó érzéssel tölt el, mert nem szeretek én kritizálni, csak hát néha muszáj. De most csupa dicséretet osztottam ki magamban.

Egy újabb vásárlási láz

Figyelem, hétvégén Joy-napok! Nem tudom, lehet-e még kapni az újságot a standokon, de akinek még nincs gyorsan szerezzen be egy példányt. Bár az egy hónappal ezelőtti Glamour-napokon megfogadtam, hogy engem ezek a kupon-akciók többé nem érdekelnek, de most mégis éreztem a gyomromban azt a bizsergető érzést, amikor megvettem az újságot. Ilyenkor mindig egy vad kíváncsiság tör rám, hogy vajon milyen kuponokat tartalmaz az újság. Főleg, így novemberben, amikor már lehet a karácsonyra is gondolni és előre vásárolni szeretteinknek, akár 30%-al olcsóbban. (Bár zárójelben jegyzem meg, hogy csekély azon boltok száma, ahol ekkora kedvezményt adnának.) Én, pénteken, újfent teszek egy próbát, és elmegyek a Mammutba, mert fogytán az arckrémem, meg a szempillaspirálom és, ha már ott vagyok a kuponjaimmal együtt, akkor megnézem, hogy miket tudnék előre megvásárolni a szeretet ünnepére. Remélem jobb tapasztalataim lesznek, mint a Glamour-napoknál, mert, ha nem, akkor itt szent ígéretet teszek, hogy többé nem dőlök be az ilyen fajta marketing fogásnak. Egyébként ez egy érdekes kérdést vet fel, mondván, hogy vajon miért olyan vonzó az akció. Mert, ha valamihez ajándékot adnak, vagy netán a dobozon díszeleg egy óriási narancssárga matrica, mely az árleszállítást hirdeti, akkor, ha kell, ha nem, megvesszük a terméket. És még a tetejére boldogok is vagyunk, hogy milyen olcsón jutottunk hozzá, pedig valójában ráfizettünk, hisz egy olyan dolgot vettünk le a polcról, amit amúgy nem vásároltunk volna meg. Ez a téma, ennél a pár sornál többet érdemelne, de az okfejtéshez valószínűleg egy pszichológus segítségét is ki kellene kérni, aki mélyebben bele tudna ásni ebbe a 21. századi problémába, nevezetesen a vásárlási kényszerbe, vagy ha úgy tetszik vásárlási lázba. De addig is, marad a kupon-akció, mely most hétvégén lesz, péntektől vasárnapig.

Converse forever, avagy megoldás a szűk gatyára

Ez egy eléggé csajos bejegyzés lesz, "akinek nem Converse ne vegye magára", de aki küzd hasonló problémával, az vegye a Converse-t!
Évek óta szemezek a Converse cipőkkel. Hogy miért nem vettem, nem tudom. Szenvedtem. Mindig azt éreztem, hogy oltári nagy benne a 40-es lábam. Idén, viszont a sikeres fogyásomnak köszönhetően, vételeztem szűk szárú farmert, amit balerina cipővel viseltem. Igen ám, de a rossz idő beköszöntével sutba kellett vágni a balerina cipőt, vagy legalább a gardróbba elcsomagolni. Tehát, felmerült a probléma, hogy mit vegyek fel a szűk szárú farmerhoz. Akinek van szűk gatyája, az ismeri a problémát. Mivel elég sok centivel áldott meg az ég, ezért korlátozottak a lehetőségeim, ergó: magas sarkú cipő kilőve. Mivel más lányokon, nőkön, olyan jól mutatott a Converse, gondoltam teszek egy tízezredik próbát. Felpróbáltam, és láss csodát, megvettem. RÓZSASZÍNT! Mert, ugye ez fontos szempont.És még egy fontos szempont: 39-es méretben. Én nem tudom, hogyan, de jó rám! Ez is egy óriási plusz pont, ennek a cipőnek. Kb. 2 hét volt, mire megszoktam, mert az életben cipő, így fel nem törte a lábam, mint ez a csoda darab, de bejáratódott. Pedig volt egy pont, mikor nagyon aggódtam, és konkrétan csillagokat láttam a fájdalomtól, ha belebújtam, de nem adtam fel. Bátran viseltem. És azóta is abban járok, sőt már kinéztem a következőt.
Tegnap beszéltem N.-el telefonon, és ecsetelte, hogy cipőt kéne vennie, mert nincs mit felvennie a szűk gatyához. Na, jah! Itt jön a Converse! Mondtam neki, hogy ezt az utat én már végig jártam, és a Converse lesz a megoldás, a problémára. Lehet, hogy elmegyek valami reklámarcnak a Converse-hez, mert annyira szórom az igét. De, ha azt nem is, azt azért leírom bátran: Converse forever!

Culinaris

Egyszerűen rajongok ezért a boltért, mert szinte minden megtalálható itt, ami szem-szájnak ingere. Ez az a bolt, ahol, mi, étel, édesség és különlegesség-függők igazán jól érezhetjük magunkat. És a tetejére, még olyan termékek is vannak, amiket csak külföldön tud beszerezni az ember. Mivel, útba esik az oviba jövet-menet, gyakran térek be a Culinarisba.
Nem is tudom már, hogy tulajdonképpen mit is akartunk venni tegnap, amikor legutóbb betértünk ide, de valószínűleg ez lényegtelen is. A lényeg inkább az, hogy a fiammal voltam, és ő még rajtam is túltesz vásárlásban. Csak nem ő is egy Shopping victime, mint az anyja? Juj, azt nem szeretném, de az tény, hogy imád jókat enni és így adott volt, hogy minden második terméket meg akarja majd venni. Mire mindent összevásároltunk, csak úgy izzott a bankkártyám a pénztárnál. De olyan jó kis vacsorát kerekítettünk az ott megvásárolt guacamole-ból, pármai sonkából, bivalymozzarellából, (nem is részletezem tovább) hogy mind a 10 ujjunkat megnyaltuk utána. Aztán a fiam desszert gyanánt ráugrott a Ben and Jerry’s fagyira (persze chunky munky ízben), amitől aztán nekem facsarodott a fogyókúrás szívem. Másnap reggel aztán én is rárepültem az amerikai nyalánkságra, mondván, hogy reggel még lehet bűnözni.
Jó lesz, ha a fiam elkezdi a sulit, és már nem fog útba esni A BOLT, mert ezt nem lehet bírni anyagilag, ugyanis nincs annyi pénz, ami nekem elég lenne a Culinarisban.

20 % -os Glamour kedvezmény... Hahaha

Nyakamba vettem a várost, lévén Glamour-nap van, tehát sok üzletben van 20% kedvezmény. Persze, ahogy én azt elképzelem... Első utam egy drogériába vezetett: Lego, Playmobil, háztartási cikkek. Szomorúan konstatáltam, hogy amilyen árakat a katalógusban olvastam, az csak akciós volt, mára visszacsúsztak az eredeti árak, így már nem éri meg a 20%. Ezen a ponton még nem csüggedtem. Elmentem egy fehérnemű boltba, amit már két nappal korábban lecsekkoltam, mondván tuti, ami tuti. Kikérdeztem az eladót a kedvezmény feltételeiről, azoknak a termékeknek az árát is megtudakoltam, amelyek érdekeltek, és így tök nyugodtan mentem ma vissza. Boldogan, hogy 20% kedvezménnyel kapom meg a szajrét. Aha, a kedvezmény nem vonható össze, (ezt kérdeztem meg tegnapelőtt, amire hatalmas mosolygós persze volt a válasz) sorry. Hát nem sorry, nem korrekt eljárás, úgyhogy vásárlás nélkül kifordultam a boltból. Eltúráztam a következő helyre, arclemosót venni. Drága üzlet, jó Glamour-kuponnal. Mutatom a kupont, meg a kiválasztott terméket, és adom a bankkártyám. Ja, elnézést kérnek, de Glamour-kuponnal csak készpénzzel lehet fizetni. Na ezen a ponton, eldurrant az agyam. Mert értem én, hogy a kártyás fizetésnél pénzt vonnak le tőlük, és már a Glamour kuponnal így is veszít, na de, ne már... Egy ilyen drága boltban, ahol 60.000 Ft-os krémek ücsörögnek a polcon, nem lehet kártyával fizetni, mert az 300 Ft veszteség? Akkor minek adnak Glamour kupont a boltjukba, ha ennyire kisstílűek. Egy bolt volt, ahol minden zökkenőmentesen és korrektül ment, de azt nem körvonalazhatom, mert a férjem karácsonyi ajándékát vettem meg ott, és nem akarom, hogy megtudja.
Konklúzió: hiába vártuk a nagy Glamour vásárlási lázat, mert vicc az egész. Bár a beígért láz megvan, mert tuti 200 lett a vérnyomásom, de a vásárlás, azért csak szolid volt...

bűnözés

Ma több-ízben vétkeztünk, mind a fogyókúrámmal szemben, mind az egészséges életmóddal szemben. Ugyanis a fiam egész héten azért nyavalygott, hogy lángost akar reggelizni. Ma reggel, gondoltam, ám legyen. Kibattyogtunk a Fény utcai piacra, ahol a lángososnál, már törzsvendégnek számítunk, és ettünk egy sajtos tejfölös lángost. Majd, mivel én személy szerint nagyon kedvelem a Mekit (legalábbis eddig azt hittem), és most már 4 hónapja nem ettem ott semmit, felajánlottam a fiamnak, hogy ebédelhetünk ott, miután megvettük neki a H&M-ben, amire szüksége van. Na nagy kedvvel és korgó gyomorral beálltunk a sorba és megrendeltük a Happy meal menüt meg nekem, valami újfajta szendvicset. Először is egyáltalán nem esett jól. Lehet, hogy elszoktam ezektől a mű kajáktól 4 hónap alatt. Már nem is kívántam annyira mint régen. Ennek nagyon örülök, mert így egyre inkább alábbhagy a lendület, ami régebben behajtott egy-egy ilyen gyorsétterembe. A fiam, meg már egyáltalán nincs is oda értük, pedig mi nem tiltottuk, cirka 3 havonta egyszer elmentünk oda enni, de valahogy spontán leszokott róla. Lehet, hogy végleg marad az egészséges életmód?

Egy komplett nap az IKEA-ban

Kis családunk felkerekedett az Ikea-ba. Szükségünk volt új fürdőszoba bútorokra, így mi más is jöhetett volna szóba, mint a svéd bútorgyár. Reggel 10-kor elindultunk. Mivel egy meghatározott méretű mosdónk van a fürdőben, ezért csak korlátozott számban álltak rendelkezésünkre bútorok. Történetesen egy. Nekiálltam gondolkodni, hogy vajon melyiket vegyük meg. Mint előbb említettem, csak egyféléből lehetett választani. Délig ezen elfilozofálgattam, hol egyik lábamról a másikra álldigálva, hol a bútor előtt ücsörögve, hol a fiammal veszekedve, hogy miért nem tud viselkedni. Délben mondtam, menjünk enni, teli hassal jobban megy a döntés. Egy óra szünet és némi energiával a gyomrunkban, visszamasíroztunk a fürdőszoba részlegre. Délután 3 óra magasságában férjem úgy döntött, kezébe veszi a dolgot és közölte, hogy megvesszük azt, amit lehet, azaz azt az egyfélét, amit a mosdó méretei engedélyeztek. Komolyan egy komplett napot ellamentáltam, azon az egyféle bútoron, hogy jó lesz-e.
A büfében kifelé ettünk egy fagyit, ittunk egy kis vizet, majd fél 5 felé távoztunk. Még jó, hogy a férjem ott volt, mert különben egy egész napot eltöltöttünk volna az IKEA-ban, anélkül, hogy vettünk volna valamit, kivéve, persze a töménytelen mennyiségű kaját, amit egy nap alatt elfogyasztottunk az áruház éttermében és büféjében. De megmentette a helyzetet, így végül azt is vettünk, amiért odamentünk. Na megyek, mert bútort szerelünk éppen…

shoppingolás

N.-nel rábíztuk gyerekeinket (összesen hármat) az apukákra, mi pedig édes kettesben elmentünk kikapcsolódni. Boldogan sütkéreztünk abban a tudatban, hogy miénk az egész délután. Éppen „kuponos hétvége” volt, így kapóra jött a délután. Előre elterveztük, hogy bűnös módon az egyik gyorsétteremben ebédelünk. (Tudjuk, ismerjük ezen kaják minden kártékony hatását, de mit tegyünk, ha szeretjük?) Szóval ott kezdtük a délután, mert éhesen shoppingolni nem lehet, majd vételeztünk némi kávét, és belevetettük magunkat a boltok tengerébe.
Nagyon felüdítő számunkra együtt lenni, mert mindenben megértjük egymást, jókat dumálunk ilyenkor és valóban kikapcsolódunk. Én személy szerint cipőt akartam venni. A harmadik bolt után enyhén csalódottan azt a véleményt fogalmaztam meg N.-nek, hogy nagyon bosszantó, hogy minden cipő 36-os méretben van kitéve a boltokban, miközben a potenciális vevők célcsoportjának 10 % rendelkezik csak ezzel a lábmérettel. Az enyém történetesen 40-es (van, hogy nagyobb, van, hogy kisebb kell) és magas nő lévén, mindig laposat keresek. Igen ám, de a lapos 40-es rettentő, óriási ladikra hasonlító méretekkel rendelkezik. Tehát, meglátok egy cipőt, megtetszik, kikérem belőle a méretem, majd elkeseredve tapasztalom, hogy úgy már ronda és kedvem sincs felpróbálni. Ezt kb. 20 boltnál játszottam el. Szegény N. már csak azt mondta, hogy értsem meg, nem lesz kisebb a lábam, erre kell cipőt venni és kész. És milyen igaza van, de ha egyszer idegesít, hogy ekkora. Ezer köszönet N.-nek, hogy elviseli nem mindennapi természetem és hisztis vásárlási szokásaim.
Végül aztán vettünk egy méreg drága, ám csinos cipőt, amit miután hazajöttem, visszavittem a boltba. Kiszenvedtem magamból végre egy topánkát, majd az én szívem választottja olyan egyértelműen adta a tudtomra, hogy ez neki egyáltalában nem tetszik, hogy azzal a lendülettel visszarepült az üzletbe. Hát, ha egyszer pont annak az embernek nem tetszik rajtam a cipő, akinek tetszeni akarok benne, akkor annak a cipőnek nincs itthon maradása. (Ezt még N. nem is tudja.)