Karácsonyfa vásárlás

Nálunk minden évben hiszti van belőle. Mert az én drága férjemnek, mint mindenről, erről is határozott véleménye van. Nekem meg talán, még az övénél is határozottabb. Legyen magas, plafonig érő, tökéletes formájú, terebélyes, de sehol sem lyukas, sűrű, hogy ne lehessen az ágai közt átlátni, illatos, és persze olcsó. Na ilyet, körülbelül, csak rajzolni lehetne, de nekem pont olyan kell. Műfenyőben biztos lehetne is ilyet kapni, de az mégsem ugyanaz. Általában minden évben együtt megyünk el megvételezni, kivéve azt a pár emlékezetes évet, amik már-már a családi legendáink részét képezik. Történt ugyanis, hogy mikor terhes voltam, a férjem egyedül ment el fát venni, sírás lett a vége. Én sírtam a fa alatt, mert olyan karcsú, nádszál volt szegény. A másik emlékezetes eset, az a tavalyi, amikor elmentünk, kiválasztottunk egy gyönyörű fát, de mivel nem jó autó volt nálunk, ezért másnapra halasztottuk a hazaszállítást. Csakhogy másnap mikor a férjem visszament a csodáért, hűlt helyét találta. Szegény faárusok, szinte minden fájukat elrabolták az éjszaka közepén. Férjem, orvosolandó a problémát, vett egy másik fát. De, hogy az milyen ronda volt!
A sógornőm, viszont hihetetlen nagy spíler a favásárlásban. A világ legcsodásabb, rajzolt formájú fái nekik vannak, minden évben. Én folyton sárgulok, mikor meglátom. Idén ezért megígértettem vele, hogy együtt megyünk fát venni, és a férjemre, csak a fuvaros szerepkört bízzuk.