Még mindig iskola keresés

Ma már nehezen érvényesül az az elv, miszerint írassuk be gyerekeinket a legközelebbi, nevezetesen a sarki iskolába. Valahogy, a mi időnkben, mikor ez az elv a fénykorát érte, még nem voltak ekkora különbségek az iskolák és a társadalmi rétegek, emberek között. Vagy csak én nem vettem észre. Ma, amikor minden a versengésről és a pénzről szól, az iskolák és az oda járó gyerekek között is óriási különbségek vannak. De vajon mi alapján kell iskolát választani? A kompetencia-mérések, vagy a továbbtanulási arányok, vagy a verseny eredmények alapján? Mert nekem az számítana, hogy a fiam szeresse meg a tanulást és szeressék őt. A szeretetteljes légkör a gyerekek számára elengedhetetlen volna, a szárnyaláshoz. Mert mi mástól szárnyalna leginkább egy gyerek, ha nem a szeretettől és a dicsérettől?
De valahogy ezek a dolgok hiányoznak az iskolákból. Persze tisztelet a kivételnek, bár, ha találnék ilyen kivételt, biztos oda vinném a gyerekem. Ami, úgy tűnik, hogy nagyjából jó, oda felvételi van, tehát nincs garancia a bekerülésre, ami meg már nekem nem szimpatikus, oda eleve nem küldöm a gyerekem.
Megnéztünk már egy rakás iskolát, de még mindig nem találtam meg álmaim suliját a fiam számára. Biztos bennem van a hiba, hogy magasak az elvárásaim, de csak szeretném jó, szerető környezetben tudni a fiamat, ahol nem mellesleg, tanul is valamit. Nem sokat, csak írni, olvasni, meg számolni. Mert kezdetben, úgyis csak ez a lényeg. A többi meg majd kialakul…