Fehérbe borult a világ

Gyönyörű ez a hóesés, amit én személy szerint, így karácsony előtt nagyon szeretek. Azért csak karácsony előtt, mert ilyenkor felpörgeti a hangulatot, de ünnepek után, csak ront az ember, amúgy is depressziós januári kedélyállapotán. De, decemberben, annyira szép, és tényleg úgy át lehet szellemülni a segítségével a karácsonyi feelingre. Persze bízzunk benne, hogy valóban kitart szentestéig, mert amikor egész decemberben esik a hó, de 24.-én viszont tűz a nap, és lényegében napszemüvegben kell fát díszíteni, az nagyon kiábrándító tud lenni.
Egyedüli problémát a belassult közlekedés okozza ilyentájt, mert az embereknek nincs rutinja a hóban való vezetésben és ezért inkább csak tötymörögnek, ami valószínűleg nem baj, de kissé azért frusztráló. Főleg, hogy messzire hordom a fiamat óvodába.
Mindegy, a lényeg, hogy gyönyörű, amíg nem olvad és nincs latyak, és a gyerekek egyenesen odáig vannak a hóért, úgyhogy irány a szánkópálya, mert nekünk, bepunnyadt felnőtteknek sem árt egy kis friss levegő, meg egy feszültségoldó szánkózás, amikor félretesszük napi problémáinkat, és csak úgy élvezzük a létet, a gyerekeink örömét, meg persze a havat.
Bár ma kinyitottam a szemem, és az arcomba mosolygott a szikrázó napsütés, jelezve, hogy lehet, hogy megint beigazolódik, abbéli félelmem, hogy a hó szentestéig nem tart ki.
Ja, és mindegy, hogy hó lesz-e az utakon vagy latyak, de holnap nyit a Starbucks a Mammutban.