Én és az aranygaluska

Egyik hőn szeretett kedvencem az aranygaluska. Imádom a még melegen gőzölgő diós galuskákat, amint fürdőznek az istenien krémes vaníliasodóban. Ez a gyengém, na meg a vadas. De ma, mivel a nagybátyám jön vendégségbe, aki szintén nagy kelt tészta-szerelmes, ezért aranygaluskát készítek. A mi múltunk az aranygaluskával, régre nyúlik vissza, mert régebben, ha a sógornőm kedveskedni akart nekem a szülinapomon, akkor mindig csinált nekem, ma már letett eme jó szokásáról, mély sajnálatomra. Így maradtam én, aki el tudja készíteni, de én meg általában a barátainknak, avagy rokonainknak szoktam csinálni, mert itthon, a férjem és fiam körében, nem közkedvelt desszert. A magam érdekében, illetve, az alakom érdekében, pedig nem állok neki, csak azért, hogy nőjön a fenekem.
Úgyhogy, ma kiélvezem, mind az utolsó morzsáig. Na indulok is, mert még meg kell darálnom azt a tömérdek diót, ami kell bele.