Végérvényesen elmúlt karácsony

Mivel a férjem csak ma ért rá, gyorsan nekiestünk a fának. Leszedtük a fát, minden dekorációt begyűjtöttünk és elcsomagoltunk. Utána cirka 2 órát takarítottam mire összeporszívóztam az összes tűlevelet. És ezáltal újabb indokot találtam a műfenyő vásárlásra, amit hangoztattam is a férjemnek, miközben izzadt a balta súlya alatt, amellyel a fát próbálta félbe vágni. Tehát indokom van bőven.
Ilyenkor mindig olyan szomorúan nézek körbe az utcán, letűnt ünnepek hangulatát idézi a sok csupasz fenyőfa, amint várakozik, hogy végső búcsút intsünk nekik. (hú de költői vagyok). Mindennek tetejére meg itt van ez a nagy szürkeség, meg köd, ami amúgy is megadja a borongós január alaphangulatát. Meg kell, hogy mondjam, hogy az évnek ez az egyetlen szakasza, amit nem fogadok kitörő lelkesedéssel. Sőt, ilyenkor már nagyon várom a tavaszt, ami kellőképpen lassan érkezik. De viszont szeretem az újévi friss, fiatalos lendületet, a terveket, célokat, amiket ilyenkor megfogalmaz az ember. Ez idő tájt szoktam elkezdeni tervezni a nyaralást, és akkor pikk-pakk jobb kedvem lesz.
Tehát végleg lezártuk az ünnepeket, itt az újév, meg az új lendület. Lehet fogadalmakat tenni, amit nekem speciel sosem sikerül megtartanom, de azért a hangulat miatt mindig teszek egyet.