gyerekbetegségek

Nincs is annál rosszabb mikor az embernek beteg a gyereke. Szerencsére nem kell nagy betegségre gondolni, csak ez a mostani hányós hasfájós vírus, amin minden második gyerek átesik. De olyan rossz nézni, ahogy vergődik szegény, és az ember nem tud segíteni neki. A tetejére a fiam még soha semmilyen hányós vírust nem kapott el hál'istennek, mert én nagyon nem bírom a hányást. Nyilván senki nem kedveli, de én, ha magam hányok is rettentően vagyok a szagoktól. Szegény fiam tegnap hányt, és miközben fogtam a fejét, én is öklendeztem. Gondoltam, velem is csak többen vagyunk. Na, de a hányáson túl vagyunk, mára már csak a jajveszékelés maradt, azt meg csak idegrendszerrel kell bírni. Meg húslevessel, mert már reggel azzal indított. Még jó, hogy éjjel főztem egy nagy kondérral. Vicces, hogy mi mindenbe beleszól a genetika. Ugyanis éjjel non-stop jajongott, én meg keltegettem, hogy mi baja, mire a férjem: semmi, én is ezt csináltam gyerekkoromban, ha beteg voltam. Gyönyörű. Majd reggel 6-kor közölte a fiam, hogy ő enne húslevest. Férjem kiguvadt szemmel bámult rá, mondván, hogy reggel nem eszünk húslevest. Én csak legyintettem, hogy én is ezt csináltam világ életemben, ha fájt a gyomrom. Reggel délben este csak húslevest ettem. Mivel ezeket nem láthatta nálunk, biztos vagyok benne, hogy a genetikára vezethető vissza eme hasonlóság. Na megyek beteget ápolni.