A gyerek összetartja vagy szétzilálja a házasságot?

Jó kérdés. Lehet, hogy nem leszek népszerű ezzel a bejegyzéssel, de senkit sem nem megbántani, sem lebeszélni nem akarok a gyerekszülésről. Csak mivel sok házasság végződik válással a gyerek 7 éves kora körül, így muszáj lamentálnom a problémán. Amikor egy nő terhes lesz és babát vár, minden hihetetlenül rózsaszín és kézenfekvően egyszerű. Majd mikor megérkezik a baba, soha nem érzett kötelék alakul ki az újdonsült szülők között. Idővel, ahogy cseperedik otthon a baba, egyre több lesz a feszültség, megszűnik a szabadság, és egyre áthidalhatatlanabbak a nézetkülönbségek a szülők között. Hisz a gyerek, a maga nagyszerűségével együtt is, óriási terhet ró a szülőkre. Gyakran elhagyjuk identitásunkat és átváltozunk, mi nők, pusztán anyává, és megszűnünk feleségként funkcionálni. Pedig jó párkapcsolat nélkül nincs harmonikus család, sem gyerek. A párkapcsolatunkért is ugyanúgy felelősek vagyunk, mint a gyerekünkért. Azt is ápolni kell, csak úgy mint újszülöttünket. Nem szabad hagyni, hogy kapcsolatok belerokkanjanak, az átmeneti nehézségekbe, hisz a gyerek által generált problémák tényleg csak átmenetiek, és ha megpróbáljuk mindig megkeresni a társunkban, hogy miért is szerettünk belé, akkor igenis a gyerek egy összetartó erő, mely két ember szerelmének gyümölcse, még ha ez a legnagyobb közhely is az életben. Talán néhány szülőnek már az segítség lehet, ha beszélünk erről a problémáról, mert akkor mindenki számára világossá válhat, hogy ez nem egyedi eset, hanem egy természetes folyamat része, amiben mi magunk, szülők is, változunk, érünk és felnőtté leszünk. Hisz a gyerek születése előtt, vajmi kevés problémával kell szembesülnie egy házaspárnak. Mikor már ott a baba, új helyzetek, új konfliktusok lépnek be az életükbe, amiket meg kell tanulni felnőttként kezelni, illetve a gyerek, családba érkezése által beállott új játékszabályok szerint kell megtanulni játszani, élni az életet. Egy új, teljesebb, érdekesebb, de nehezebb életet.