Utólag okos az ember…

Ugye azt már említettem, hogy idén, újfent alulmaradtam a mi kis házi fadíszítési versenyünkben. Szomorú, de el kell ismerjem, hogy hót tehetségtelen vagyok fadíszítésben. Megvoltak a gyönyörű díszek, lekopíroztam a díszítési technikát a sógornőmről, de, á, nagyon béna lett a fánk. Katasztrófa. Bazári. Minden rá van hányva és ettől olyan kultikus káosz lett úrrá a fán, hogy szépnek egyáltalában nem nevezném.
A fiam 6 évesen, különbül feldíszítette a fáját. Neki is volt egy saját bejáratú fája a szobájában, amivel indulhattunk volna a fa-szépségversenyen, mert formás is volt és ízlésesen is volt feldíszítve. Hogy kire ütött ez a gyerek? Mert rám nem az tuti, mert én idén rájöttem, hogy nem tudok díszíteni. Amilyen jól megy a rajzolás, és amennyire jól látom magam előtt, ha kell valamit tervezni, ezekhez, annyira béna vagyok. Egyszerűen nem látom magam előtt. Csak a ronda végeredményt, amikor már mindent felaggattam rá. Szóval, nem a díszek voltak tavaly (sem) a hibásak, hanem én. Ennyi. Jövőre biztos, hogy a férjem fogja a fiúnkkal díszíteni, mert engem a közelébe sem szabad engedni a karácsonyfának.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése