Gondolatok a fogyasztói társadalomról

Még alig pihentük ki a karácsonyi megpróbáltatásokat Lego ügyben, máris itt az új gyűjthető Ninja csapat társulva a zsákbamacska Lego 3. szériájával. És nem elég, hogy itt a 3., de áprilisban már jön a 4. széria is! Ez borzasztó. Nem tudják a gyerekek feldolgozni az élményt, nem tudják magukat kijátszani a játékokkal, mert már dől az újdonság mindenhonnan. Így hogyan várjuk el tőlük, hogy ragaszkodjanak tárgyakhoz, hogy ne unjanak meg dolgokat percek alatt? Én személy szerint az új médiatörvényben korlátoznám a játék-reklámokat is. Konkrétan megszüntetném, mert inkorrektnek érzem a gyermeki naivitás és őszinteség ilyetén kihasználását. Miért kell így pörgetni az életet, miért jelentetnek meg 2 havonta új Legot? Tudom, hogy ez a fogyasztói társadalom fő ismérve, de legalább a gyerekeket kímélnénk meg.
Minket felnőtteket már így is megfertőztek, hisz félévente, évente új autó, mobiltelefon, számítógép jelenik meg, és valljuk be, hogy sokszor nehéz ellenállni a kísértésnek. Idő előtt lecserélünk mindent, nem várjuk meg míg elromlik, hanem az újdonság iránti vágytól vezéreltetve, megvesszük az új telefont, az új autót…
Olyan rossz látni, és végigasszisztálni, ahogy a gyerekek is a fogyasztói társadalom rabjává válnak, és nehéz elérni, hogy kisgyerek fejjel megértse, hogy nem a játék az érték, és nem kell mindent birtokolni. Nehéz ezt tanítani, hisz mi magunk is még csak tanuljuk, legalábbis én. Mert most nagyon odafigyelek, hogy ne vegyek meg semmit, csak azért mert hiper-szuper akciós. (A gyerekruhák ez alól kivételek, mert azt megveszem, csak magamnak nem vásárolok semmit.) Bár megvallom, hogy csábít az akció, de most nem adom be a derekam…