Lányok hercegnők, fiúk pókemberek?

Közeledik a farsangi szezon, és ezzel együtt a fejtörés is, hogy mi legyen a gyerek. Én minden évben nagyon kínlódom, hogy valami eredeti, frappáns jelmezzel álljunk elő. Hát idén, az én növekvő egójú fiam, keresztülhúzta a számításaimat. Ugyanis eltántoríthatatlanul ragaszkodott a pókember jelmezhez. Eddig, minden évben sikerült terelgetnem az általam kiötlött jelmez felé, de 6 évesen úgy látszik, már nem lehet az orránál fogva vezetni. Mivel szilárd volt az elhatározása, miszerint pókember akar lenni, én is beadtam a derekam. Úgy két éve szemet vetett a H&M-ben egy felfújt izomzatú, vattával kitömött pókember jelmezre. Én folyton folyvást húztam a szám, de végül most jött el a pillanat, hogy megvettem neki. Ez egy hete volt, azóta az én szemem fénye, ebben a nejlon-szörnyűségben izzadja csatakosra magát nap, mint nap. Ovi előtt, ovi után, edzés után, hétvégén, nem lehet róla leimádkozni. De nem értem, miért vagyok ezen meglepődve, hisz N. kislányai meg évek óta tütüben, vagy bájos hercegnő ruhában lejtenek. Akkor a fiúk, miért ne öltözhetnének be otthon is? Ez is egyike azon furcsa társadalmi beidegződésnek, miszerint a fiúkat ne érdekelje az öltözködés, és a ruha. Már miért ne érdekelhetné őket is?
A szerepjáték, mindkét nemnél egy fontos állomása a játéktevékenység fejlődésének. És ha már szerepjáték, akkor beöltözés. És, hát ahhoz meg ruha kell. Az én fiam, pici kora óta imád beöltözni, ruházkodni.
Úgyhogy követve a lányok példáját, a fiamról sem lehet lekönyörögni a pókember szerkót.