Hogy ezek a kis "francok" még milyen könnyen tanulnak...

Farsangkor, az óvodában a fiamék egy színdarabot adnak elő, amiben az én csemetém játssza a főszerepet. Én egy kisebb sokkon estem át, amikor ezzel szembesültem, mert az én lámpalázas szívemnek, ez nagy erőpróba lenne, ha az ő helyébe lennék. Hál'Istennek nem rám ütött ez a gyerek... Ő olyan könnyedén, lelkesen és szeretettel veszi ezeket a megpróbáltatásokat, hogy ihaj. De nem is ez a lényeg.
Tegnap megkaptuk a szövegkönyvet, amit meg kell hétfőre tanulni. Gyerekléptékben, elég sok szövege lesz a fiamnak, uszkve 15 mondat, amit tegnap lelkiismeretes anyukaként, el is kezdtem neki tanítgatni. Nem túlzok, ha azt állítom, hogy háromszori ismételgetés után, már az egyharmadát kívülről fújta az én szemem fénye. Ezen a ponton, béke és nyugalom járta át a szívemet, hogy fog ez menni...
Bár még mindig nem látom magam előtt, amint a gyerekem, felmegy a színpadra, a sok gyerek, és szülő előtt, és el is mondja a szövegét, de egy biztos, hogy én ezerszer jobban fogok izgulni, mint ő.
De mindig megdöbbent a gyerekek agyának gyorsasága, hogy milyen elképesztő idő alatt tudnak komoly verseket, szövegeket elsajátítani. De jó lenne, ha ez így is maradna, ahogy nőnek..

Lányok hercegnők, fiúk pókemberek?

Közeledik a farsangi szezon, és ezzel együtt a fejtörés is, hogy mi legyen a gyerek. Én minden évben nagyon kínlódom, hogy valami eredeti, frappáns jelmezzel álljunk elő. Hát idén, az én növekvő egójú fiam, keresztülhúzta a számításaimat. Ugyanis eltántoríthatatlanul ragaszkodott a pókember jelmezhez. Eddig, minden évben sikerült terelgetnem az általam kiötlött jelmez felé, de 6 évesen úgy látszik, már nem lehet az orránál fogva vezetni. Mivel szilárd volt az elhatározása, miszerint pókember akar lenni, én is beadtam a derekam. Úgy két éve szemet vetett a H&M-ben egy felfújt izomzatú, vattával kitömött pókember jelmezre. Én folyton folyvást húztam a szám, de végül most jött el a pillanat, hogy megvettem neki. Ez egy hete volt, azóta az én szemem fénye, ebben a nejlon-szörnyűségben izzadja csatakosra magát nap, mint nap. Ovi előtt, ovi után, edzés után, hétvégén, nem lehet róla leimádkozni. De nem értem, miért vagyok ezen meglepődve, hisz N. kislányai meg évek óta tütüben, vagy bájos hercegnő ruhában lejtenek. Akkor a fiúk, miért ne öltözhetnének be otthon is? Ez is egyike azon furcsa társadalmi beidegződésnek, miszerint a fiúkat ne érdekelje az öltözködés, és a ruha. Már miért ne érdekelhetné őket is?
A szerepjáték, mindkét nemnél egy fontos állomása a játéktevékenység fejlődésének. És ha már szerepjáték, akkor beöltözés. És, hát ahhoz meg ruha kell. Az én fiam, pici kora óta imád beöltözni, ruházkodni.
Úgyhogy követve a lányok példáját, a fiamról sem lehet lekönyörögni a pókember szerkót.