Edzés helyett bosszúság

Ma, vasárnap reggel 8-ra eldöcögtem edzeni. Mivel heti kétszer járok és a héten csak egyszer voltam, gyorsan be akartam pótolni a kihagyást. Fel is keltem rendesen, a fiamat összekészítettem, hogy lemehessen a nagymamájához, és fél 8-kor el is indultam. Átöltöztem, és 5 nőtársammal együtt vártuk az edzést a terem előtt. 8-kor edző sehol, 8.10-kor edző még mindig sehol, 8.20-kor már dühösen kérdeztem a recepcióst, hogy hol az edző. Nem mondta, hogy ne jönne, de a telefonhívásra nem válaszol, mondta a srác. Remek. Irtó pipa voltam, hisz fölkel az ember vasárnap, otthon hagyja a családját, a kávéját, a kényelmes kanapéját, hogy áldozzon a testmozgásnak, erre nem jelenik meg az edző. Micsoda dolog ez? Milyen világot élünk, hogy csak úgy megteheti valaki, hogy nem jön el edzést tartani. És a tetejére még egy telefont sem ereszt meg az edzőterembe, hogy bocs ti hülyék ne várjatok, mert nem megyek. Az én értékrendem szerint ilyet nem lehet csinálni.
Mikor kidühöngtem magam, gondoltam ne vesszen el a sportra szánt idő és bicikliztem egy kicsit. (Mondjuk azt itthon is tudtam volna a saját szobabringámon, és akkor nem utazom 20 percet...)
Viszont hatalmas plusz pont az edzőteremnek és alkalmazottainak, amiért nagyon kedvesen elnézést kértek és kompenzációs kérésemre, azonnal jóváírtak egy plusz órát a bérletemen, pedig végül is használtam a termet. Számomra ez így korrekt, csak a mai világban az ember megszokja a napi harcokat egy ilyen kényes szituációban.