És lőn kanapénk...

Megérkezett a várva várt kanapénk. Tudniillik, még augusztusban megrendeltünk egy nagyon kis szemrevaló darabot egy hozzá illő dohányzóasztallal. Mivel a kerületünkben szeptember elején volt lomtalanítás, ezért már akkor kidobtuk a régieket, mondván, nehogy a nyakunkon maradjanak. Na, de nem gondoltuk volna, akkor még, hogy a bútorcég napra pontosan betartja a beígért 6 hetes szállítást. Hú, 4 komplett hétig voltunk nappali nélkül. Ez, így leírva nem akkora dráma, de amikor hétvégén az ember vagy a konyhaasztalnál ül derékszögben, vagy a hálóban fekszik, akkor már elég dráma. Főleg, hogy egy 5 éves gyereket nem fektethetek a nap 24 órájában az ágyban. Szóval nem volt egy leányálom, de ma megjött, és én ráhuppantam és azóta kirobbanthatatlan vagyok a sarokkanapé legkényelmesebb pontjáról, a sarokból! Tehát a mai program: fekvés az új kanapén. Hogy akkor ez az állapot miben is különbözik attól, amikor még nem volt itt és a hálóban feküdtünk, azt nem tudom. Lehet, jó pénzért eladom a kanapét... Á, csak vicc volt. Na megyek, hentergek tovább a szép új kanapénkon.