Valami bűzlik

Az autó takarításról jutott eszembe:

állok az étkezőben, valami fura szagot érzek. Körülnézek mindenhol, de semmi. Bemászom az asztal alá is, semmi (na jó, egy két kisebb pókháló… de gyorsan leszedtem őket). Délelőtt takarítottam, porszívóztam, szóval nem értem. Már mindent felforgattam, amikor is kipattant az égi szikra: az etetőszék a hunyó!!!

Látszik, hogy kijöttem a gyakorlatból. Amikor a nagyobbik gyermekem használta az alkalmatosságot, akkor már rutinból tudtam, hogy néha bizony ki kell szerelni belőle a huzatot és érdekes muzeális értékű darabokra lehet bukkanni alatta. Pl. mumifikált virsli-karikák a múlt hétről, némi „aszalt” banán, száraz kenyérmorzsa, több-kevesebb gyanús barnás trutyi, miegymás. És hát ennek az egyvelegnek valljuk be, van egy penetráns kipárolgása.

Na, hát ezt felejtettem én számításon kívül. Ugyanis másodszülöttem, a drága, csakis egyedül hajlandó étkezni, ami nem lenne baj, ha tudna. De nem tud. Nem baj, majd megtanulja. De semmiféle partedlit, előkét, kötényt vagy egyebet nem visel el magán. És ezt rajtam kívül minimum napi három garnitúra komplett ruházat bánja. És az etetőszék. Aminek a huzata alá is be kell nézni néha. Nem csak amikor már bűzlik.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése