Babakocsi szerelés diplomával...

Ki ne szembesült volna már ezen járművek és tartozékaik ki-és becsukásával, ha van gyereke, vagy ha szerencsés, és csak kölcsön kapott egy cuki példányt. Mármint a gyerekből egy példányt.
Remélem valaki meg tudja nekem magyarázni, azt, hogy miért kell minimum 6 diploma ahhoz, hogy ki-és becsukjunk, illetve szétszedjünk egy babakocsit, hordozót, vagy netán autósülést. Na, nem megszerelni szeretném, pusztán csak kitakarítani. Mert gondolom, arra a gyártók is gondoltak, hogy ezeket gyerekek fogják használni, akik viszont nem a tisztaság és rend megszállott hívei, kvázi időnként takarítani kell ezeket is.
Ha kicsi a gyerek, a kezünkben van, egy kézzel próbáljuk szétnyitni a babakocsit, amely folyamatot inkább küzdelemnek minősítenék. De ugyan ez igaz az autósülés biztonsági övvel való ellátásával is, ha történetesen egy olyan gyerekülésünk van, amelybe hátul-alul kell átvezetni az övet. Erre jó példa N. esete, aki szegénykém kisebbik, akkor még 7 hónapos gyerekével a kezében próbálta ebbe a bizonyos gyerekülésbe beleküzdeni a biztonsági övet. Gyerek ordít, N. izzad, 2 perc múlva a gyerek is, másik gyerek vár az oviban, eső szakad, sétáló ember sehol, és csak nem tudja betenni szakszerűen és biztonságosan a gyerekülést. Remek. Ja és férj persze dolgozik. Mi marad ilyenkor? A barátnő. N. felhívott, és legnagyobb szerencséjére éppen egy utcára voltunk tőlük (amúgy kettőre lakunk egymástól) és megmentettük szorult helyzetéből. De, ha történetesen nem vagyunk a közelben, mi van? Egy kedves járókelőt leszólítva, megkérjük, hogy tegye be az ülést, vagy fogja meg ordító gyerekünket, míg mi magunk megcsináljuk? Nincs, jó megoldás. Illetve van: legyenek egyszerűen, fél kézzel is kezelhetőek ezek a napi szinten használatban lévő tárgyak.
És most jutott eszembe, hogy ha levehető üléshuzata van ezeknek az eszközöknek, akkor ne kelljen már attól rettegnem, hogy egy mosás után vissza tudom-e újra tenni rá a huzatot, vagy mehetek venni egy másik ülést. Mert ezek a huzatok is olyan bonyolultan vannak felrakva, vagy csak nekem tűnik bonyolultnak?

Valami bűzlik

Az autó takarításról jutott eszembe:

állok az étkezőben, valami fura szagot érzek. Körülnézek mindenhol, de semmi. Bemászom az asztal alá is, semmi (na jó, egy két kisebb pókháló… de gyorsan leszedtem őket). Délelőtt takarítottam, porszívóztam, szóval nem értem. Már mindent felforgattam, amikor is kipattant az égi szikra: az etetőszék a hunyó!!!

Látszik, hogy kijöttem a gyakorlatból. Amikor a nagyobbik gyermekem használta az alkalmatosságot, akkor már rutinból tudtam, hogy néha bizony ki kell szerelni belőle a huzatot és érdekes muzeális értékű darabokra lehet bukkanni alatta. Pl. mumifikált virsli-karikák a múlt hétről, némi „aszalt” banán, száraz kenyérmorzsa, több-kevesebb gyanús barnás trutyi, miegymás. És hát ennek az egyvelegnek valljuk be, van egy penetráns kipárolgása.

Na, hát ezt felejtettem én számításon kívül. Ugyanis másodszülöttem, a drága, csakis egyedül hajlandó étkezni, ami nem lenne baj, ha tudna. De nem tud. Nem baj, majd megtanulja. De semmiféle partedlit, előkét, kötényt vagy egyebet nem visel el magán. És ezt rajtam kívül minimum napi három garnitúra komplett ruházat bánja. És az etetőszék. Aminek a huzata alá is be kell nézni néha. Nem csak amikor már bűzlik.