Nevelés

Van abban jó is, és rossz is, ha az ember gyereke versenyszerűen sportol. Az ő csoportjában 6-12 éves korig vannak gyerekek. Az én fiam, a maga 6 évével, elég pöttömnek számít. A nagyoktól hoz haza jót is, rosszat is. Ragad mind a kettő, de valamilyen rejtélyes módon a hülyeség valamivel jobban. A fél banda rákattant a Converse cipőre. Persze az én fiam sem akar kimaradni a tutiból, és beadta hozzánk az igényét egy cipőre. (Tavaly amikor én kapacitáltam egy Converse megvásárlására, nem érdekelte, ezt teszi a csapatszellem).
Találtunk is egy komolyan gyönyörű Batman-es! darabot. Mondanom sem kell, hogy az öröm leírhatatlan volt a fiam arcán, amint meglátta a superherot a cipő oldalán. Igen ám, de árban némileg magasabb, a visszafogottabb testvéreinél. Oké, gyors kalkulációt végeztem, és a sima, és "tömörgyönyör" darab ára közt 4000 ft volt a különbözet. Megideologizáltam a dolgot: mivel a Converse cipő csak hóbort, mert, hogy cipője van most vagy 4 pár, mi egy simát finanszírozunk, de a Batman-esbe adjon bele a lelkem. Elő is álltam ezzel a példabeszédemmel, és vallatóra fogtam a fiamat, hogy megér-e ez a cipő neki 2000 ft-ot a zsebpénzéből. (Apróból, 200-asból összespórolt más vagy 6000 ft-ot.) Hosszas fejszámolás és gondolkodás után, rávágta, hogy igen. Ezzel nyélbe is ütöttük az üzletet. Gondoltam, ne csak az apja pénzén legyen legény, hanem érezze a saját kis pénztárcáján is, a kis hóbortjai felelősségét. Hogy jól tettem-e, ésszel tudom, de a lelkemnek borzasztó nehéz volt elvenni tőle az évek hosszú során összekuporgatott kis pénze jókora részét.