Egy nyaralás, ami tényleg pihenés volt

Megjöttünk a nyaralásból. Egy nyaralás nekünk, szülőknek, ugyebár, nem feltétlenül egyenlő a pihenéssel, hisz követjük gyerekeink harci parancsait, hol homokvárat építünk, hol labdát dobálunk, hol fürdünk a jeges vizű tengerben/medencében, hol pedig üveges tekintettel bámuljuk gyerekünket/gyerekeinket, amint rója/róják a köröket a dodzsemmel a helyi vidámparkban. Ez tökéletesen meg is felelt a mi napirendünknek, azzal a különbséggel, hogy végre a fiam egy komplett héten keresztül fél 9-ig aludt, ami óriási eredmény részéről, hisz 6 éven keresztül fél 6-kor kelt. 6 év alatt, én annyira kimerültem, hogy el nem tudom mondani. De most kipihenten, kisimultan tértem haza, mert végre reggel nem a fiam kukorékolására ébredtem, hanem a saját biológiai órám ébresztett fel. És maga a szálloda, ill. az ország is szép volt. Nem csináltam egyebet, mint feküdtem a napágyban (ha a fiam épp hagyott), és ettem. Ennek a mérleg meg is mutatta az eredményét, úgyhogy most nem győzöm ledolgozni a felszedett kilókat. De sebaj, hisz mikor lazuljon az ember, ha nem a nyaralásán? 51 hétig én szolgálok ki mindenkit, én ugrálok mindenki után, figyelek a súlyomra, akkor abban az egy hétben, amikor együtt vagyunk és nyaralunk nem sanyargatom magam és pont.
Szóval, szép volt jó volt, megjöttünk!

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése