Iskola? Jaj, még ne!

Végérvényesen finiséhez érkeztünk fiam szabadságának és ezzel karöltve a mienknek is. Megvettük az íróasztalt szeptemberre, azaz az iskolakezdésre.
Annyira hihetetlennek és elképesztőnek tűnik, hogy ekkora a gyerekem. És elborzaszt a gondolat, hogy mostantól minden időhöz kötött lesz az életünkben. Iskola, úszás, és hétvégén esetleg egy kis pihenés. Félek, hogy nem hogy edzőtáborhoz kell igazítanunk a nyaralásunkat, de most már az iskola is komolyan behatárolja az életünket. Ez rémiszt engem. Pedig én, alapvetően egy vonalasan rendszerben élő ember vagyok, aki ingerült, ha kicsúszik a kezéből a rendszer. Jellemzően, nekünk mindenünk meg van már véve idő előtt, de most, azzal próbálom, magam előtt is rejtegetni az iskolakezdés tényét, hogy nem veszek róla tudomást, és még hiányzik egy csomó minden. De, hogy ezzel a magatartással, mi a túró ellen is lázadok pontosan, azt még én sem tudom. Iskola lesz, a gyerekem megy, jobb lenne, ha megemészteném.
Mikor nőtt ez a gyerek ekkorára? Hogy nem vettem ezt észre?