Végre vége!

Végre vége a nyári 4 hetes edzőtábornak. Ami nem azt jelenti, hogy ne lett volna jó, de fiam köszöni szépen elég is volt neki. De, hogy őszinte legyek, elég volt nekem is, pedig, mondhatni, hogy azon túl, hogy hoztam-vittem a fiam, én nem igen csináltam semmit. De szegénykém, annyira elfáradt, hogy végtelenül hisztis és elviselhetetlen volt ezen az utolsó héten.
És bár imád úszni, azért tényleg sok volt neki a négy héten keresztül zajló napi 2 úszóedzés, és napi egy gimnasztika. De óriás hős volt, és viszonylag összeszorított fogakkal, hang nélkül végigcsinálta az egészet. Le a kalapot előtte!
Juj és nem elég, hogy végignyomott 4 hetet, holnap még megfejeli egy versennyel is a kicsikém. Baromira izgulok érte, hisz az örök klasszikus Pretty woman-ből idézve, az első élmény, mindig meghatározó. És ementén az elv mentén haladva, nagyon bízom benne, hogy pozitív élményben lesz része.
Csak lennénk már túl rajta!