Orvosnál...

Megint egyszerre gondoltuk ugyanazt N.-el. Ez gyakran előfordul, és már néha nehéz megtalálni a barátságunkban önmagunkat, mert annyira idomultunk a másikhoz.
Mindegy, gyerekeinek 2 hete köhögnek, de olyan igazi száraz köhögéssel. Szerdán éjjel ők is, mi is beadtuk a kulcsot, mert a fuldoklós köhögéstől nem aludtunk semmit. Egymástól teljesen függetlenül otthon fogtuk gyerekeinket, ovi helyett. Majd fél 4 magasságában délután döntöttem, elmegyünk a doktornőhöz, megmutatom ezt a köhögést. Hívom N.-t, hogy mit döntöttem, amikor is közli, hogy ők is épp útban vannak a doktornőhöz, ugyanezen okból. (Gyermekeinknek ugyanaz a doktornője.) Persze megvártak minket, aminek gyerekeink is igazán örültek. Diagnózis: allergia mind kettőjüknek. Hogy ezen miért is nem lepődöm meg, hisz eddig is mindent egyszerre csináltak.
Persze azért az anyukákat jellemzi a nem túl kedves stílus és a türelmetlenség, ugyanis mi kicsit később értünk oda mint N.-ék, így ők már bent voltak a vizsgálóban. Mivel szinte egy család vagyunk N. jelezte a doktornőnek, hogy mi is kint vagyunk, és bemennénk. Egyébként ők még bent voltak, amikor már mi is bementünk – volna, ugyanis egy kedves anyuka elég bicskanyitogató stílusban közölte velem, hogy ők már itt várnak és egyébként is miért olyan sürgős nekünk. Azért sürgős, amiért neki is, és egyébként is N.-ékkel voltunk együtt, csak kicsit később értünk oda. Kb. 1 percet tartózkodtunk bent. Még kifelé menet is morgott nekem valamit a hölgy, de azt már le sem reagáltam. Én értem, hogy vár meg minden, de ezt kedvesebb hangnemben is közölhette volna, mert akkor biztos magam elé engedem, hisz nekem is nagy szívem van, de így? Na, mindegy, dolgunk végeztével elmentünk egy bevásárló központba fagyizni… persze azt is együtt.