Fodrászhoz indulóban...

Fodrászhoz indulóban, azon töprengtem, hogy jó-e avagy sem, hogy nőnek születtem. Egyfelől jó, mert lehet ruhát variálni, frizurát változtatni, néha magas sarkúban flangálni, de másfelől mindez borzasztó kimerítő vállalkozás. Szépnek lenni folyamatosan, az egyik legnehezebb feladat. Mert, hogy egyszer-egyszer szépek vagyunk az rendben, na de mindig. A pasiknak egyszerűbb nincs frizura (talán 3 egy életen át), nincs ruha probléma (rövid gatya, hosszú gatya és ennyi), csak úgy vannak. És idővel egyre sármosabbak. Mi pedig, nők nem győzünk drága krémeket vásárolni, hogy simább legyen a bőrünk, diétázni, hogy vékonyak maradjunk, fodrásznál gubbasztani órákat, hogy ne egy szénaboglya nézzen vissza a tükörből.
Hát, hol itt az igazság? És még a teher is ott van a nyakunkon, hogy mi van akkor, ha a kiválasztott frizura, nem tetszik a párunknak. Akkor várunk, hogy megnőjön, és minden reggel idegbajosak vagyunk, mikor tükörbe nézve látjuk az idétlen, növesztés alatt álló csutkát a fejünkön. Na, megyek fodrászhoz, levágatom rövidre a hajam, és izgulok, hogy tetszen a családnak!

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése