Korán kelés

Ha valaki meg tudja nekem magyarázni, hogy a gyerekek hétvégén miért kelnek hajnalban, és amikor meg muszáj volna korán kelni, miért kell noszogatni őket; az jelentkezzen. Epedve várom az okfejtést. Én, ugyanis még nem tudtam erre a fogós kérdésre rájönni. Az én gyerekem hírhedten korán kelő. Fél 6, 6 körül. A sógornőmék, ha náluk alszik, szenvednek, mert az én kis kakasom fél 6-kor már kotkodácsol, persze tekintet nélkül a többiekre, akik épp akkor fordulnak a másik oldalukra. Hát így megy ez nálunk minden áldott reggel, kivéve persze, mikor úszni kell menni.
Na, akkor megy a 7-ig alvás. 7-kor kell indulnunk az uszodába, ezért meglehetősen kellemetlen, ha 7-kor kell kicibálnom őt az ágyból. De az is kellemetlen, ha nem hagyom aludni, és egész reggel dúl-fúl, meg nyávog, hogy nem akar úszni menni.
Nem volt ez másként ma reggel sem, hisz úszás nap volt. 7-kor úgy kellett kivakarnom a pihe-puha ágyból. De jó lett volna, ha mindez szombaton történik, akkor még meg is dicsértem volna, hogy milyen szépen aludt. De így, szerdán, maradt a nyávogás, meg a szenvedés. (Én meg hallgathatom az ovi bejáratáig, és mennyire megértem, mert, ha valaki, én igazán útálok korán kelni.) Úgyhogy ilyenkor mindig megsajnálom, majd másnap reggel már magamat sajnálom, amiért megint kelhetek fél 6-kor, mert valaki kukorékol a gyerekszobából.