El vagyok tűnve, mert drága csemetém jól megérdemelt nyári szabadságát tölti éppen. Minden időmet kiteszi, de azért próbálok lavírozni a gyereknevelés, a rajzolás-meseírás és a magánélet között. Nem mindig egyszerű.
De a minap összekötöttem két dolgot: történetesen a gyereknevelést és a magánéletet. Mondtam a fiamnak, hogy megyünk túrázni. Felkerekedtünk, átkutyagoltunk a Margit-hídon (közben megvitattuk a hídépítés rejtelmeit), majd tovább baktattunk a kőrúton, és végül (ami a célom volt), beültünk a Starbucks-ba kávézni-sütizni. Mert, hogy jómagam, lelkes rajongója vagyok ennek az amerikai cégnek és nagyon boldog vagyok, hogy már itthon is elérhető. Tudom, hogy vannak hasonló kaliberű kávézók itthon, de én valamiért mégis ezt szeretem a legjobban. Na, mindegy: a lényeg, hogy sétáltunk, beszélgettünk, majd jót ettünk-ittunk a fiammal, hisz ő is lelkes rajongója a fent említett kávézónak, ugyanis imádja az ott kapható kávés brownie-t és a potya kávé kortyokat, amiket kisír tőlem. De hát a jó dolgokat nem lehet, elég korán elkezdeni, nem igaz?
Rólam
- NO.R.BI
- Anya, feleség, szerető, háziasszony, barát, kenyérkereső, de leginkább nő, aki kellő öniróniával ölti magára, az alkalomhoz illő szerepet, akár egy csinos ruhát, melegítőt, vagy gumikesztyűt.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése