Téma hiányában, írás a semmiről

Mivel a nagy számat meghazudtolva, nem jut eszembe semmi, amiről írhatnék/beszélhetnék, ezért leírom a hangulatomat. Szóval a hangulatom, na az rossz. Pedig alapvetően egy nagyon életkedvelő, pozitív nőszemély vagyok, de most nagyon negatív gondolatokkal. (Lehet nem kellett volna így februárban elolvasnom Albert Györgyi könyvét, de megtettem.)
Utálom ezt az időt. Gyűlölöm a téli kabátomat. Tavaszi kabit akarok hordani, meg Converse cipőt. Napsütést akarok, ami ismét feltölt, mert nem bírom már a szürkeséget. Pedig mindig én szoktam hangoztatni ezerrel, hogy minden úgy jó, ahogy van. De nem jó, most legalábbis nem! Legyen már tavasz!
Itt a március és mégis ezzel a nyomorult téllel kell még mindig bajlódnunk. De lehet az a fő bajom, hogy napokon belül beköszönt a szülinapom, és én, Halász Juditot idézve, megint egy évvel öregebb leszek. Miért ilyen nehéz a nőknek elviselni a korukat? Komolyan teljesen ki tudok készülni a tudattól, hogy már harmincon túl vagyok. Pedig normálisan, ha épp jó kedvem van, napi szinten ezerszer hálát adok a sorsnak a csodás életemért, a férjemért, a fiamért, meg mindenért, de ma csak ríni tudok, mert rájöttem, hogy alig, hogy megemésztettem a 30. életévemet, már esek bele a 31.-be. Hát, ez durva.
Na megyek, összekapom magam, meg a hangulatomat és feldobok egy ránctalanító pakolást, mert koromat tekintve, már rám fér.