Gyönyörű tavaszi hóesés...

Reggel, mikor felkeltem, majd frászt kaptam a háztetőket belepő fehér hótakarótól. Hányadikát is írunk? Március 3.? Hát illik ilyenkor esni a hónak? Véleményem szerint, egyértelműen nem! De hát az időjárás nagyasszonyait nem igen érdekli a lent sétáló aprónép véleménye. Szóval, mi földi halandók, hallgassunk és tűrjünk, és bízzunk. Bízzunk abban, hogy lesz még idén tavasz. És, ha már tavasz, akkor nagytakarítás. Ma újfent nekiálltam nagytakarítani. Bár, aki néha idepillant a blogomra, az tudja, hogy kifejezetten nem kedvelem ezt az elfoglaltságot, de mit tegyünk, ha muszáj?
Én cirka 3 havonta szoktam mindent alaposan kitakarítani, de olyan mintha ez is kevés lenne, mert 3 havonta olyan porcicák és zsíros szennyeződések rakódnak le mindenfelé, ahol nincs hetente takarítva, hogy az elborzasztó.
Ma a gardrób volt soron, amit összekötöttem a szanálással is. Végre kiszelektáltam a kifogyott, régi, elhordott ruhákat. Mondhatom szép kis kupac gyűlt össze. De, hogy mi maradt a gardróbban? Hát nem sok minden!
De legalább tisztaság maradt a ruhák hült helyén. Folytatása következik az elkövetkezendő egy hétben. Apropó takarítás: még az jutott eszembe, hogy milyen veszett drágák a tisztítószerek, de komolyan. Szerintem irreális áron futnak ezek a termékek, főleg, ha tekintetbe vesszük ezek élettartamát. Pikk-pakk elhasználjuk őket egy ilyen nagytakarítás alkalmával.