szülinapok, sütés-főzés, ínhüvelygyulladás

A cím elég velősen megfogalmazza, hogy mi történt velünk az elmúlt hetekben. Mert nem elég egy hónapban egy szülinap (a fiam szülinapja), még az enyém is egy héttel előtte, de ugyanazon hónapban van. Ilyenkor, mint minden rendes, normális családban, nálunk is összegyűlünk ahányan vagyunk. A létszám nem is vészes, mert 13 fő, de mindenki más kaját szeret. Ja és ezek előtt a hacacárék előtt, azért nem árt egy nagytakarítás. Szóval, nagytakarítás, nagy-bevásárlás, cipekedés, sütés-főzés, majd esemény lebonyolítás. Mire tegnapra az egészen túllettünk, a kezem beadta a kulcsot. Vagyis csak a csuklóm, de mivel, az egy eléggé központosított helyszíne a felső végtagunknak, így elég kellemetlen. Mindegy, ezt a témát majd később folytatom. A szülinapok nagyon jól lementek, a fiam boldog volt, hogy mindenki itt volt, örült, hogy középpontban lehet, megkapta az aktuális "legoóhaj-sóhajt" nevezetesen: egy ninja hadsereget. Úgyhogy összességében tényleg, mindenki elégedett volt és egy jól sikerült bulit zártunk. Ma reggelre viszont már annyira nem tudtam semmit felemelni és alapvetően a kezemet használni, hogy vettem egy nagy levegőt, és miután a fiamat befuvaroztam az oviba, elmentem a sebészetre. Kb. 3 óra, és ezer helyszín és vizsgálat után, a diagnózis: ínhüvelygyulladás lett. Remek, gondoltam. Na remek is lett, mert kaptam egy sínt, amit 6 hétig kell hordanom, és nem emelhetek semmit. Cuki vagyok vele, nem túl trendi, de hasznos. Mondjuk elég komolyan kiiktatták ezzel a cuccal a bal kezemet, úgyhogy még szoknom kell a gondolatot, és az ezzel előállt helyzetet. Végre jön a tavasz, lehet rövid-ujjút hordani, én meg marha csinos vagyok egy gipsznek is beillő akármivel.