Szörnyű véletlenek...

Ma, hogy végre kisütött a nap, és jobb kedvünk lehetne, valami komoly témáról szeretnék írni. Méghozzá a Soroksári úti gázoló néven emlegetett, szegény 25 éves srácról. Először is részvétem azok családjainak, akik sajnos ártatlanul, rosszkor voltak rossz helyen. Szörnyű egy ilyen tragédia, mindenki számára, jómagam ugyanis elgondolkoztam azon, hogy bármelyikünkkel aki vezet, előfordulhat ilyen borzalom. A srác, aki 25 évesen, egy rémálom közepén találja magát egyik napról a másikra, nem akart rosszat, csak dolgozott, hogy kifizethesse az egyetemi tandíját. Rosszul aludt, és másnap megtörtént a baj. De melyikünk alusszam magát minden éjjel ugyanolyan fittre? Hányan vagyunk, akinek soha nem volt még álmatlan éjszakája, ezekben a nehéz napokban, amiket az utóbbi években élünk? Hányan vannak, akik nem görcsöltek még soha a napi gondjaikon éjszaka, alvás helyett? Gondolom kevesen. Ez a srác nem egy bűnöző, hanem maga is egy vétlen áldozat, aki a sors fintorának kiszolgáltatva, rosszkor volt rossz helyen. Igen, a törvény szerint bűn, amit tett, de sajnos láttunk már példát arra, hogy valaki bedrogozva 100 km/órás sebességgel okozott halálos közúti balesetet, és ennek ellenére felmentették. Ez a fiú, se nem drogozott, se nem ivott, se nem haladt túl gyorsan, csak a fáradtságtól elaludt. Én őszintén, szívből remélem, hogy találnak az esetében enyhítő körülményt, mert ez a fiú nem egy tömeggyilkos.
Még egyszer leírom, a félreértések elkerülése végett, hogy roppantul megrendített az ügy, mindkét fél oldalába belegondolva. A halálos áldozatok családjának oldaláról belegondolva, rettenetes, ami történt, és a srác oldaláról belegondolva is borzalmas a kialakult helyzet.
Mindkét oldalnak együttérzésemet fejezem ki.