Itt vagyok!

Biztos nem túl izgalmas, de beszámolok az elmúlt egy hónap eseményeiről, és ezzel egyben megadom a választ is eltűnésem nyomós okára. Tehát, felvették a kismókusunkat, nem kis túlzással állítva, az ország egyik legjobb iskolájába. Ez egy 12 osztályos suli, ahonnan "elvileg" csak egyetemre kell mennie. Hurrá! Egyfelől, mert az én gyenge idegrendszeremnek nem való ez a sok idegeskedés, de másfelől, meg olyan kicsi a 18 évesekhez képest. Mit fog ott látni, mi fog abból ráragadni, és egyáltalán, hogy fog ott boldogulni! JAJAJAJAJAJ! De azért tényleg nagyon örülünk a sikerének. A másik ok, leigazolt úszóversenyző lett a lelkem. Durva, 6 éves és ilyenek történnek vele. Leigazolták, kapott kék könyvet, voltunk sportorvosnál, és megy edzőtáborba és nyáron versenyre. Én hol voltam ez idő alatt, hogy nem vettem észre, hogy az én kis makogó bébimből kész pasi lett, aki versenyre készül, iskolába igyekszik, és nem utolsó sorban baromira nagy szájú lett, és visszabeszél. Úgyhogy most se éjjelünk se nappalunk, sokat viszem úszni, meg gimnasztikára, hogy erősödjön. Nagyon komolyan belesodródtunk ebbe és csak reménykedem, hogy jó lesz minden így, ahogy van...