Elkezdődött az edzőtábor!

Mivel fiam leigazolt versenyző (ennél a mondatnál igencsak kihúzom magam), kötelezően el kell töltenie 4 hetet az edzőtáborban. Gondolván, hogy talán ő még kicsi ehhez, az edzővel sikerült kialkudni egy kompromisszumos megoldást, így az edzések között hazajárhat ebédelni és aludni. Aha, meg ahogy én azt elképzelem. Első nap már húzta a száját, hogy nem bandázhat. Azért zárójelben megjegyezném, hogy őfelsége visítófrászt kapott már csak az edzőtábor szó megemlítésétől is, annyira nem akart menni. Beszéltem az edzővel, kialkudtam ezt a megoldást, majd a gyerek beéget! Nagyszerű. Szóval első nap, hazajött, ebédelt, eldőlt mint egy zsák, aludt, majd mentünk vissza úszni. Tegnap (2. nap) már nyögvenyelősen aludt el ebéd után, ma pedig alvás helyett úgy kukorékol, mintha nem is úszott volna le 1500 m-t délelőtt egy komplett gimnasztikával megspékelve. Ja és tegnapra már megbeszélte az edzővel, hogy jövő héttől jön rendes táborba, nem bohóckodik, holmi hazamenetellel. Hát gyönyörű! Én meg magyarázkodhatok, hogy eddig ő nem akart, én meg nem akartam kényszeríteni a 12 évesek közé. Komolyan úgy nézek ki, mint egy félnótás, akit tökéletesen a kezében tart a gyerek.
Na mindegy, menjen ha akar. De, hogy mi a túrótól tudna lefáradni, ha ettől nem, arra már nincs válaszom. Ennyi, kész, felnőtt, és annyit bír mint egy igásló, és még élvezi is. Hogy ki ennek a gyereknek az anyja..., vagy honnan örökölte ezeket a géneket?