Oltatni, avagy nem oltatni

Megmondom férfiasan, hogy egész idáig "nagymellénnyel" hangoztattam, hogy tök fölösleges magunkat beoltatni influenza-vírus ellen, és egyébként is micsoda hülyeség ez. Na, mostanra gyökeresen megváltozott a véleményem. Először a fiam betegedett le, komplett 5 napig volt 39 fokos láza, és nagyon rosszul volt, majd én következtem, aki pedig 4 napig az ágyból nem bírtam kitenni a lábamat. Pedig én az a típus vagyok (egyébként a fiammal együtt), aki egy nap után vígan rohangál, mert átszaladt rajta a vírus. Hát most nem így történt.
Én nem tudom, ez milyen hiper mutáns influenza-vírus, de konkrétan levert minket a lábunkról. Komoly nagyszülői segítséget kellett igénybe vennünk, hogy egyáltalán el tudjuk magunkat látni.
Ebből kifolyólag, mi, jövőre tuti oltatunk. Én nem szórakozok ezekkel a vírusokkal, meg nem is hősködök többet, mert fölösleges. Mellesleg betegre (szó szerint) aggódtam magam a fiam miatt, mert olyan magas volt a láza és olyan sokáig. Úgyhogy eddig ironman-nek hittem magunkat, és bebizonyosodott, hogy nem vagyunk azok, tehát, marad az oltás, ha ciki, ha nem ciki.

Homeopátiás gyógyászat őszintén, 1. fejezet

A karácsonyi készülődés mellett, más is kitölti az időnket. Ugyanis a fiam már régóta küzd orrmandula-gyulladással, ami mára elérte azt a szintet, hogy sztenderden taknyos. Voltunk fül-orr gégésznél, aki szerint jövő nyárig ki kell venni az orrmanduláját. Én becsület szavamra, nem vagyok egy bio-ember, de valahogy ódzkodom a műtéttől, a következő dolog miatt: 4 éves koromban eltávolították az orrmandulámat, ami után kínlódtam, (és velem együtt az egész családom), egy teljes hétig. Na, ennek én nem akarom kitenni a fiamat. Meg nem tetszik, hogy morfiumot adnak neki, aztán elaltatják, stb… Nyilván, ha a fül-orr gégész azt mondja, hogy muszáj, mert az egészsége rovására megy, akkor meghozom ezt a döntést, de addig küzdök az orrmandulájáért. És nagyon-nagyon kíváncsi leszek, hogy homeopátiával hová jutunk. Ugyanis kerestem egy homeopátiás orvost. És azt találtam ki, hogy mindig beszámolok a kezelésről és a fiam állapotáról, mert magam is nagyon kíváncsi vagyok a végeredményre, és bízom benne, hogy sikerül engem (szkeptikust) meggyőznie, és talán az írásaim által másokat is. Próbálok nagyon hiteles lenni és mindent részletesen leírni részletesen.

"Bababarát" kórház

Mai, ortopédián tett látogatásom, megrázó élmény volt. Balkáni körülmények, felfokozott hangulat, 500 síró baba, 100 bőbeszédű nyugdíjas. A felnőtt rendelővel szemben található a gyerek. 0-10 éves korig voltak ott várakozó gyerekek. A szülők egymást tapossák, némelyek nyugtatgatják babájukat, mások pedig próbálják lekötni nagyobb gyermekük figyelmét.
Sehol egy kisasztal, sehol egy könyv, vagy papír, ceruza. Miért is lenne? – Orvoshoz jön, nem szórakozni! Ha ez a magyar egészségügy hozzáállása, akkor ne várják, hogy a szülők ezt nyugodtan tűrjék. Miért is kéne? Ez nem egy normális állapot.
Tőlünk napnyugatra, fejlettebb demokráciákban ez nem így működik. Itthon a kórházak, nem hogy nem bababarátok, de babaellenségek. Hogy lehet ilyen körülményeknek kitenni csecsemőket, babákat, gyerekeket? Beteg felnőttek lihegnek a csecsemőkre. Aki szerencsés az ülhet, aki nem álldogál 3 órán át.
Mély tisztelet azoknak a szülőknek, akik ezt végig várják és még nagyobb tisztelet a gyerekeknek, hogy ezt ilyen csendben tűrik. Sajnos a kényszer nagy úr és ha muszáj, hát muszáj. Csak biztos vagyok benne, hogy akinek pénze van, megy a magánrendelésre, ahol minden korrektül működik, némi ellenszolgáltatás fejében. Igen ám, de mi van a kevésbé tehetősekkel? Ez, amit ma láttam, hát ez nagyon durva…