Korán fekvés 2

Mint azt tegnap ígértem, beszámolok az éjszakáról, miután a fiam este fél 7-kor már szundikált. Rettegtem, hogy éjszaka majd felkel, hogy részéről ennyi volt az alvás, de nem így történt. Vagy nagyon fáradt lehetett, vagy a front miatt, de reggel fél 7-kor kelt fel. Annyit aludt egyhuzamban, mint csecsemő korában. Nem baj, nekem csak jó volt, mert én is kipihentem magam, és haladtam a munkámmal is.
De valószínűleg egyszer volt Budán kutyavásár, és többé nem leszek így elkényeztetve, hogy megnézhetem az esti híradót, és még erőm is van dolgozni. Na, nincs sirám, a lényeg, hogy tegnap nyugis este volt és ennek kell örülni, nem a jövőben még meg sem történt dolgokon nyafogni. Jó volt, szép volt, nyugis volt, ennyi...

Korán fekvés

Most este fél 7 van! És az én fiam alszik! Ilyen még az életben nem fordult elő vele, de ma ez egy rendhagyó nap volt. Sógornőmék kitalálták, hogy menjünk le anyósomhoz (alattunk lakik, nagy teraszos lakásban) grillezni, meg fürdeni a medencében. Fiamat ebéd után meglepetés szerűen hazafuvaroztam az oviból, és délután 1-től 5-ig fürödtek megállás nélkül. Majd jól bekajáltak a grill-húsokból. Az én drágám, pedig emiatt kihagyta a délutáni alvást (azon ritka kivételek közé tartozik, aki még mindig alszik délután két órát), így fél 7-kor sírva könyörgött, hogy hadd feküdjön le aludni. Én meg, nem akartam kínozni és megengedtem neki. Hogy éjszaka mi lesz, még nem tudom, de bízom benne, hogy nem hajnali 3-kor fogja azt érezni, hogy kialudta magát. Majd beszámolok róla...