Kitchen Aid fél év távlatából

Majd fél éve használom eme amerikai csodát. Amíg nem volt, csak sejtettem, hogy remek, de nem voltam meggyőződve valódi képességeiről. Azt hittem némi szemfényvesztés áll az ár mögött. Bár, az mindig gyanús volt, hogy minden neves szakács, és főzőangyalnak van egy a birtokában, de azért én sokaltam az árát. Aztán tavaly karácsonykor férjem jó fej volt, és megajándékozott egyel. Hát, mit ne mondjak, azóta, nem vagyok hajlandó megválni tőle. Amit ez a gép művel dagasztás címen, az egy valóságos álom. Minden szerénységem mellett, tényleg tudok sütni, na de mióta megvan ez az álommasina, azóta össze nem tudom hasonlítani az eddigi sütieimet, a mostaniakkal. A mákos kalács, olyan foszlós, könnyű, és mesébe illő volt húsvétkor, hogy azt szavakba nem tudom önteni. Egy valódi élmény volt beleharapni. És még a másnap reggeli kávémhoz is elképesztően puha és friss volt. Pedig ez egy kalácsnál igen ritka szerintem. Ma egy csokis sütit, és egy francia citrom tortát alkottam vele, és ma is lenyűgözött a képessége. Minden alkalommal, mikor készítek vele valamit, elájulok a gyönyörűségtől, hogy milyen rugalmas tésztát bír keverni.
Egyszerűen csodás szerkezet, ami egy háztartásból sem hiányozhat.