Aug. 20.

Több gondolat is felötlött bennem az ünnep kapcsán. Nálunk, mivel gyakorlatilag a szánkba lövik a tűzijátékot, ezért mindig bulit tartunk a kisgyerekes barátaink számára. Idén is volt parti, amerikai menüsorral ( szégyen hogy magyar menüsor még sosem volt, de majd jövőre) és remekül sikerült. Bár szerintem a tűzijáték idén nem volt egy nagy látványosság, de ezt betudom a gazdasági válság miatt kialakult spórnak. Na de - itt jön a háborgás - az hogy történhet meg, hogy a Margit-híd nem készült el, erre az ünnepre? Mi ennek az oka, és miért huny szemet efölött a főváros? Az egy dolog, hogy jó fél éve takra kész kéne lenniük, de hogy az ünnepre miért nem sürgették meg a befejezést, az nem fér a fejembe. Miért nem dolgoztak az ünnep előtti héten háromszor annyian sok műszakban? Akkor tuti kész volna. Szerintem ez a kialakult helyzet vérlázító és borzasztó bosszantó. Ez tőlünk napnyugatra nem így működne, ezt tapasztalatból is tudom. De hogy valami jót is írjak, nagyon szép lesz, ha kész lesz. Gyönyörűek a szobrok, a kandelláberek, úgy ahogy van az egész híd nagyon impozáns lesz, ha végre reggeliző és cigiző munkásoktól és szerszámoktól mentes lesz.
Az ország tortája címet idén megnyerő torta, pedig olyan finomra sikeredett, hogy én egyből kérném szülinapomra. Valami olyan fenséges ízkombinációt adott ki a köles a túró a vaníliakrém és a barack, hogy az észvesztő ízorgiához vezetett. Tényleg jogosan nyerte el a címet.
És még egy gondolat, hogy rettentő boldog voltam, hogy a hőmérő higanyszála aznap nem kúszott 28 fok fölé. Azóta ia azt az időjárást sírom vissza.

És mikor lesz nyár?

Aki ismer, az tudja, hogy alapvetően remekül elvagyok a 25fokos klímával, tehát nem vinnyogásból írok. De az már csak még sem járja, hogy konkrétan egy komplett nyarat átfagyoskodjunk! Pedig idén ez történt. Én balek, mivel a tavalyi nyári szerkóimat kifogytam, így idén szép csinos darabokat lőttem "nádszál" karcsú testemre. Gondoltam, majd azokban villogok a nyáron, ha már eddig nem tettem, hisz inkább szégyenemben zsákba bújtam volna! Szóval jól bevásároltam, majd remekül ékesítették a gardróbomat, de hogy engem nem, az tuti. Hisz a nyár alapdarabja a farmer és a pulcsi lett. Nesze neked csini cuccok. Nem emlékszem még olyan nyárra, amikor nem volt szükség a klíma használatára, a mi tetőtéri lakásunkban. De az is dühítő, hogy lassan uticélt is nehéz választani európában, mert olyan rossz az idő. Mi lesz így velünk? És mit tehetnénk ellene? Megyünk bele úgy az őszbe, hogy nyár helyett is ősz volt, és még csak meleg sem volt. De akkor mikor fogunk nyaralni, meg napozni? Csak a mesterséges dolgok maradnak nekünk? Napozzunk szoliban, együnk műanyagot? Mi jön még? Ja meg fizessünk nagyon magas hiteleket az egekben lévő svájci franc miatt. Gyönyörű, szép kilátások, mondhatom!

Iskola? Jaj, még ne!

Végérvényesen finiséhez érkeztünk fiam szabadságának és ezzel karöltve a mienknek is. Megvettük az íróasztalt szeptemberre, azaz az iskolakezdésre.
Annyira hihetetlennek és elképesztőnek tűnik, hogy ekkora a gyerekem. És elborzaszt a gondolat, hogy mostantól minden időhöz kötött lesz az életünkben. Iskola, úszás, és hétvégén esetleg egy kis pihenés. Félek, hogy nem hogy edzőtáborhoz kell igazítanunk a nyaralásunkat, de most már az iskola is komolyan behatárolja az életünket. Ez rémiszt engem. Pedig én, alapvetően egy vonalasan rendszerben élő ember vagyok, aki ingerült, ha kicsúszik a kezéből a rendszer. Jellemzően, nekünk mindenünk meg van már véve idő előtt, de most, azzal próbálom, magam előtt is rejtegetni az iskolakezdés tényét, hogy nem veszek róla tudomást, és még hiányzik egy csomó minden. De, hogy ezzel a magatartással, mi a túró ellen is lázadok pontosan, azt még én sem tudom. Iskola lesz, a gyerekem megy, jobb lenne, ha megemészteném.
Mikor nőtt ez a gyerek ekkorára? Hogy nem vettem ezt észre?