Játszótéri szezonnyitó

Akárcsak a strandokon, a játszótereken is van szezonnyitó. Ez történetesen egybeesik az első tavaszi nap felbukkanásával az égen, és kevesebb a csiri-viri, mint a strandnyitó bulikon. Mindig nagyon várjuk ezt a napot, leginkább a szomorú téli depresszió végét jelenti számunkra. Jól esik a napon sütkérezni, míg gyerekeink rohangálnak. Mindig ezzel a lelkesedéssel indulunk neki, majd már a szezonnyitó napján rájövünk, hogy ez elég uncsi. Ha nincs ott barátnő, akkor akár rémálom is tud lenni, hisz a percek nagyon lassan képesek telni ilyen környezetben.
Ezt az idei szezonnyitón is megtapasztaltuk. Bár N.-el voltam, egy óra után kicsit már szenvedtünk. De megjött a megmentőnk N. férjének személyében, aki a sarki kávézóból hozott az övével együtt 3 isteni tejeskávét nekünk és édességet a gyerekeknek. Amint ott kavargattuk a kávénkat és a gyerekek ették az édességet, úgy éreztem magam, mint valamiféle kívülálló, ugyanis sokan marslakónak néztek minket ebben az élethelyzetben. Pedig milyen kézenfekvő lenne, ha a játszótereken lenne kávé meg nasi. Juj, de jó volna és biztos mi anyukák is nagyobb örömmel közelítenénk meg ezt az igen gyakran látogatott nyári „szórakozóhelyet”.
Nem tudom ugyan, hogy az általam kitalált kávézós-játszótérre mekkora igény lenne, de én bízom benne, hogy ma már egyre több anyuka fel meri vállalni, hogy a játszóterezés nekünk felnőtteknek nem annyira szórakoztató, mint csemetéinknek. Ha ez így van, indulhat a kávézós-játszó…