Kitchen Aid fél év távlatából

Majd fél éve használom eme amerikai csodát. Amíg nem volt, csak sejtettem, hogy remek, de nem voltam meggyőződve valódi képességeiről. Azt hittem némi szemfényvesztés áll az ár mögött. Bár, az mindig gyanús volt, hogy minden neves szakács, és főzőangyalnak van egy a birtokában, de azért én sokaltam az árát. Aztán tavaly karácsonykor férjem jó fej volt, és megajándékozott egyel. Hát, mit ne mondjak, azóta, nem vagyok hajlandó megválni tőle. Amit ez a gép művel dagasztás címen, az egy valóságos álom. Minden szerénységem mellett, tényleg tudok sütni, na de mióta megvan ez az álommasina, azóta össze nem tudom hasonlítani az eddigi sütieimet, a mostaniakkal. A mákos kalács, olyan foszlós, könnyű, és mesébe illő volt húsvétkor, hogy azt szavakba nem tudom önteni. Egy valódi élmény volt beleharapni. És még a másnap reggeli kávémhoz is elképesztően puha és friss volt. Pedig ez egy kalácsnál igen ritka szerintem. Ma egy csokis sütit, és egy francia citrom tortát alkottam vele, és ma is lenyűgözött a képessége. Minden alkalommal, mikor készítek vele valamit, elájulok a gyönyörűségtől, hogy milyen rugalmas tésztát bír keverni.
Egyszerűen csodás szerkezet, ami egy háztartásból sem hiányozhat.

Royal wedding

Na, ez is megvolt... Kezdeném a jó magyar mondás szerint. Volt pompa, elegancia, csillogás, minden, amiről kislányként álmodunk. Mert ugyebár a kislányok 90%-a herceggel képzeli el a jövőt. Hát, akadnak szerencsések, akiknek bejön. És, marad a többi, akinek marad a pórnép. Én is ezek közé tartozom, bár elégedett vagyok az én pórnép közül kikerült férjemmel. Szóval Kate gyönyörű volt, bár mint megtudtam, volt ebben némi külső rásegítés, de vitathatatlanul csinos volt. A ruha mesésen elegáns volt, a sminkje tökéletesen visszafogott volt, minden passzolt. Látszott, hogy nagyon tudatos, tökéletesen átgondolt, minden részletre kiterjedő odafigyeléssel ügyködött az esküvőn. Már már kicsit túlzásba hajlóan akar megfelelni a hercegnő, az ő szíve választottjának. De azért sok boldogságot nekik, így felnőtt fejjel, már nem biztos, hogy szívesen cserélnék vele. Bár az esküvői tortájukba, azért belekóstoltam volna, mert elég pazarul nézett ki. A magamfajta édességfüggőnek pedig maga lenne a mennyország. Ja, és persze, azért egy-két autót is elfogadtam volna, a felvonultatott gépparkból.
Egy szó mint száz, minden csuda szép volt, és érdekes volt látni egy ilyen esküvőt, ennél már csak élőben lehetett jobb...